Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2005. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 32)

Dr. Szlávik János: Fenntarthatóság — regionalitás

A „környezeti fenntarthatóság" meghatározása szerint az egyes erőforrásokból befolyó javak /szolgáltatások szintjét kell fenntartani. Nemcsak a tőke, de a jövedelemtermő-képessége is fenntartandó. Egy vizes élőhely esetében, pl. nemcsak a természeti tőke értékét, hanem gazdasági - ökológiai funkcióját is meg kell őrizni. A környezeti fenntarthatóság fogalomköre és követelménye az erős, vagy szigorú fenntarthatóság által megkövetelt természeti tőke megőrzésén továbblép, és azt vizsgálja, hogy miképpen lehet e követelmények mellett jövedelemszerző tevékenységet is folytatni, ami az adott régióban élők jólétét biztosítja, és őket a régióban megtartja. Versenyképesség és fenntarthatóság A versenyképességi vizsgálatok általában a gazdasági célú versenyhelyzetet értékelik, amennyiben vizsgálják a munkavállalók versenyét, a vállalatok piaci versenyét és a területi egységek (városok, régiók, országok) közötti versenyt, a gazdasági pozíciókat, a munkahelyeket, bizonyos áttételekkel a jólétre. A versenyképesség egységes fogalmaként a következő definíció adható: „a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a külgazdasági (globális) versenynek ki vannak téve." {Lengyel I. [2003] 427. o.). Amint Lengyel Imre megállapítja, a versenyképességnek a fent idézett definíciója az „európai modellt" tükrözi vissza, amennyiben kiemelten kezelik a foglalkoztatottságot. „Ezáltal a versenyképesség új tartalmat nyer: az életszínvonal tartós javulását szolgáló olyan fenntartható gazdasági növekedés, amely magas foglalkoztatottsági szint mellett valósul meg." (Lengyel I. [2003] 428. o.) Az idézett egységes versenyképességi definíció, összevetve a fenntartható fejlődés általunk ismertetett hármas felfogásával, leginkább a „gyenge fenntarthatóság" fogalomkörében marad. A fenntarthatóság komplex egységet alkotó három öszszetevőjéből (gazdaság, társadalom, természet) elsősorban a gazdaságra koncentrál. Pozitívuma a definíciónak, hogy a foglalkoztatottsági kritérium kiemelésével egy nagyon lényeges társadalmi tényezőt érint. Teljesen kimarad azonban a fogalmazásból a természet, tágabban maga a bioszféra, és a gazdaságot mintegy attól független rendszert kezeli, és nem úgy mint a bioszféra alrendszerét. Problematikusnak tűnik a „fenntartható gazdasági növekedés" használata, mivel a fogalom tértől, időtől és régiótól függetlenül nem hozható harmóniába a fenntartható fejlődéssel. Létezik ugyan olyan növekedés, amely időlegesen szinkronba hozható a fenntartható fejlődési stratégia követelményeivel, de a „fenntartható növekedésként" értelmezett mindennapi használatú fogalom általában nem ilyen. Az erős fenntarthatóság és a környezeti fenntarthatóság irányába történő elmozdulás folyamatában regionális szinten is vizsgá4