Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Minorics Tünde - Gonda Tibor: Gasztrokulturális örökségünk turisztikai hasznosítása

70

Új Dunatáj • 2015.1-2. szám

hoz és alapanyagokhoz alkalmazkodott. Általános a változatos gyümölcsféleségek és zöldségfélék, valamint a sok mindenhez használatos a pirospaprika termesztése. A térségben élő betelepült németek konyhája is sajátosan alkalmazkodott e tájhoz. Alapját a generációkon keresztül átörökített német étkezési szokások képezik, kiegészülve az itt élő más etnikai csoportoktól átvett szokásokkal. Megőrizték származási területük jellegzetes ételeit, elsősorban a lisztből és burgonyából készülteket. Elkészítésükben azonban már érezhető az új környezet hatása, mindenekelőtt a már említett paprika, mint új fűszer alkalmazása. Más növényekkel is ezen a területen ismerkedtek meg, például a paradicsommal, a sütőtökkel, a barackkal, vagy a kukoricával, mint emberi táplálékkal.

Fenti területtel közvetlen kapcsolatban és szintén érintve a horvát-magyar határt, a Dráva és a Fekete-víz folyása mentén terül el az Ormánság. A horvát és magyar ajkú lakosság főfoglalkozása egykor itt is a halászat, valamint az állattenyésztés volt. A vizek szabályozását és az erdőirtásokat követően megnőtt a művelésre alkalmas földterület, melyen főként gabonaféléket termesztettek. Jellegzetes ételeik között, mint a Drávaszögben, számos halétel található. A halat készítették füstölve is, de a drávaszögiekhez hasonlóan földbeszúrt botra húzva, parázsló tűzön sütve is. Kedvelt csemege volt a csiga, és a sok gombaféle. Itt ugyan specialitásnak tekinthető a fehér hurka és a tüdős kolbász, de télen, főként karácsony előtti héten Baranyaszerte, valamennyi nemzetiség esetében jellemző a disznóvágás, és a füstölt élelmiszerek, köztük a hurka, kolbász készítése.

A különböző kultúrájú és nyelvű népcsoportok együttélése természetszerűleg kölcsönhatásokkal jár. Nemcsak a németek vették át új hazájuk ételeit, hanem a magyarok is kölcsönöztek tőlük. A stifoldert (Stijfuller) a dél-magyarországi németektől ismerték meg a magyarok, és elkészítési módját az elnevezésével együtt vették át. E szalámi-különlegességet az óhazában borssal ízesítik, míg a baranyai németek erősen paprikázzák.

Mint említettük, e tájra hangsúlyosan jellemzőek a jó természeti adottságok, ami biztosította a tradicionális állattartást és növénytermesztést, a háztáji gazdálkodást, az egyszerű, de változatos nyersanyagokból készíthető ételvariációk sokaságát, ugyanakkor megalapozhatta a manufakturális élelmiszer-előállítást is. A táplálkozás története a jó ötleteket elfogadó, ötvöző és beépítő fejlődést mutatja, amely az ősi ázsiai nomád, a német, az olasz, a déli szláv, a török, az osztrák, a francia és a magyar gasztronómia szintézise.

Jellemző, hogy a szomszédos táplálkozási tájak táplálkozási szokásai általában nem éles határúak, széles átmeneti övékkel jellemezhetőek, sőt, a táplálkozási szoká