Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Gacsályi József: Olvasófotelben: Kis Pál István Szögek a diófában című kötetéről
Gacsályi József • Olvasó fotelben 63 A Szakolczay Lajosnak írt költemény részlete erős, mégis jogos kételkedéssel teli sorai ars-poeticát jelentenek. Nem a gén jelenti magyar-létedet, hanem az, hogy a szomszéd szava érthető, és ugyanaz a morféma egyetlen értelmet tartalmaz az ő számára és a számomra is. Biblikus vágya az emberiségnek a megértés eljövetele. „Ne zavard össze beszédünket, Isten!” - áll a költő Bencédy József nyelvésznek írt, babiloni kőtábla töredékét mutató versében. Az alkotó tudja, hogy a szavak közt csak a pontos fogalmak, a költészetben a szigorú formálás teremti meg az esztétikai és etikai rendet. így jutunk el a központi, negyedik ciklusig, amelynek címe: Jónások nyomában. Ez hasonlóan homogén megfogalmazású, mint a Kőbedermedt vegetációk. A főként bibliai aprócímek mögött a jelenkor lényei vergődnek. Az apostolok például „a gyorséttermek teraszán sültburgonyát esznek...” S ugyanúgy, ahogy Jézus tanítványainak sem állt össze a megváltóról valódi kép, az újkori igehirdetők sem tudják, hogy a lényeg miben rejlik. A szalmakrumpli a megváltás utáni megváltatlanság jelképe is lehet. Mai színekkel festi a költő az ószövetségi történetek állóképeit is. A Genezis hatodik napja a nyugdíjkérelmét benyújtó teremtőről szól, Mária pedig a bevásárló fiatalasszony alakjában ölt testet. De Simeon vagy a kufárok is köztünk lézengő, létező lények. Tulajdonképpen a feltámadás, a földre szállás is a második ilyen mozzanat ebben a ciklusban, hiszen többnyelvű ügyfélszolgálatok, hamis szerződésreklámok és kínai árusok közé ereszkedik alá az újra megtestesült örök lény, aki pedig emlékeinkben az üdv és az egyetlen remény szállítója. Nemcsak a feltámadás hoz más embereket a földre. Már Babitsnál is ott a felismerés: „Születnek majd új Jónások...”, de a cet ma már benzin- és kőolajfoltok között teng. Kevés illúziót hagyott a reménynek az emberiség máig ívelő története. S aki a mai világ roncsai közt kutatva ráakad Jónás koponyájára, ezt mondhatja: „Mert látom én, hogy nem úgy van, mint régen, nincs béke az égben se, a földön se, hát még Ninivében...” (...új Jónások jönnek...) Az előzőhöz hasonló szerkezetű A történelem abroszfoltjai című ciklus. Az O és Új Szövetség valamint a történelem több ismert alakja áll elénk a mában. Keserű irónia az, ami ezeket az aforizmányi költeményeket átitatja. Az üstökét vesztett Sámson gyenge karjaival borítgat kukát - magára, Márton köpenye helyett a kardot mutatja, és Orpeusz is városok redőiben tengeti életét:
