Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Gacsályi József: Olvasófotelben: Kis Pál István Szögek a diófában című kötetéről
Gacsályi József • Olvasófotelben 61 Ezen a téren Kis Pál István másik példaképének mindenképpen Babitsot látom, aki a poétát a próféta szinonimájává emelte. Nem hajózhat senki Tarsis felé, akit Ninivébe rendelt az Űr. A Szögek a diófában szerzője sokfelé járt, sokféle munkát végzett, amígjáfóba érkezett és fölszállt arra a hajóra - vagy talán a 6,25-ös személyvonatra amely elvitte az ő városába, abba a másik Ninivébe, ahonnét egykor Babits kihajózott, hogy sose térjen végérvényesen haza. Egészen biztos vagyok, hogy ebben az új kötetben a religiózus színek és hangok a Szekszárdon született költőóriásnak is köszönhetők. A Szögek a diófában bölcsőhelyét jártam körül az imént. Az előzmény pedig a következő: Az első, a Mirtuszlevelek Bakkhosz szekszárdi kertjéből című kötet a szőlő, a bor, a szekszárdi tanyavilág hagyományos kultúráját hordozza. Ez a 2000- ben megjelent könyv jelzi azt, amit magáról írt a költő: „Bár csepeliségemet ma is büszkén vállalom, úgy vélem, ízig-vérig szekszárdi lettem, mi több, lokálpatrióta.” Az anakreóni hangok után az alanyi költő szava hallatszik a két esztendő múlva megjelent Négyszemközt az Úrral verseiből. Az első megjelenés folytatásának is gondolhatnánk a 2005-ben megjelent in Baccho et Venerét, hisz Bacchus és Vénusz kapcsán a szőlő, a szerelem és a bukolika hangjait sejtjük, ami némileg igaz is, de a vidámságon túl érezni lehet, hogy az új otthon befogadta az alkotót, és ő hazatalált. A három lírai könyv mellett két szépprózai, egy drámai kötet, valamint a Tamási Gáborral közösen alkotott Rekviem, verses fotóalbum és egy vidám kantátafüzet szintén Kis Pál István irodalmi munkásságának gazdagságát és sokszínűségét jelzi. A Szögek a diófában - a Mészöly Miklós emlékének szentelt bevezető költeményt követően - hét ciklusból áll. Annyira szoros és egymásra épülő tematikájú és formaszerkezetű ez a mesebeli számú hét egység, hogy - láthatjuk - minden a helyén van, nem cserélhető föl semmi semmivel, nem egészíthető ki és nem csonkítható az arányok megbillenése nélkül. A szerkesztés íve is felrajzolható. A költő magán-genezise az indító tömb, amely Jean Eífelt juttatja az olvasó eszébe, hisz azzal a derűvel és kínlódással istenkedik, hogy a semmiből valamit elővarázsoljon, mint a francia a rajzeszközökkel egyéni olvasató Bibliájában. Legizgalmasabb Isten tükörkép-alkotása, aki ráhagyja az emberre a visszatükrözés munkáját: „Kiszórtam a mennyből földi tükrözésem! Mostanában már a léte is felkavar. Mert ha embert látok, magamra gondolok, s nem tudom éppen,
