Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Gacsályi József: Olvasófotelben: Kis Pál István Szögek a diófában című kötetéről
Gacsályi József OLVASÓFOTELBEN Kis Pál István Szögek a diófában című kötetéről (VITOLLA Bt., 2013 Szekszárd, ISOp.) Kezünkbe véve Kis Pál István új kötetét, már külső megjelenése is vonzóvá teszi azt, és nyomban megértjük a nyomtatott kiadványok mellett érvelőket. Aki belelapoz, azt érzékeli, hogy a maga teljességében gyönyörű a könyv. Szerkesztettsége szoros, szigorú, tematikailag pedig a mesterek példájának tisztelete, a teremtés kezdetektől tartó működése, a zsidó-keresztény kultúrkör örök színvilága hatja át, amelyhez minden időben csatlakozott a görög és római mitológia, s nálunk a magyar költészeti hagyomány, minden másnál gazdagabb formavilágával s nyelvi leleményeivel. A költő már a címmel megmutatja a befogadó számára az uralkodó gondolatvilágot. A diófa szögei - tudjuk - Mészöly Miklós írásaiban kerültek abba a bizonyos diófába, amely az emlékezet száraz, de időtálló, természetből ránk maradt szobra. A szögek pedig egy-egy emberélet indulásának, vissza-visszatérésének, körbejárásának a jelei. Mészöly nevének vállalása a szigorúságot, a tömör jegyzést, a sallangok mellőzését, a lényeg megragadásának igyekezetét jelenti. Az a pont, amely egyben a költő fába ütött szöge, ahonnét elindul azzal a vággyal, hogy megteremtse saját igéjével önmagát és a neki tetsző világot, sarokpont. Más vidékeken járva az útra kelő maga is rendre mássá válik, ahogy idővel e sarokpont környéke is átalakul, mert ha az elvonulások idején a teremtésbe ismeretlen kezek is belenyúlnak - márpedig belenyúlnak -, akkor csak az marad meg minden, korábban oly ismerősnek tűnő jelenségből, ami már nem egészen a miénk, és ebben az esetben egészítheti ki az író a korábbi és azóta szerzett tapasztalataival és felismeréseivel a vázakat, hogy mégis az övé maradhasson a létezéséhez szükséges világ. Ahogy Mészölynél is nem Pannónia lett a szomorú belső Éden, hanem kellett alkotnia egy én Pannóniámat, Kis Pál István könyve is arra ad választ, hogy milyen alakulások sora tette a csepeli legényt az Isten árnyékába szegődő, de az Örökkévaló fényének keresésére induló emberré. Mert a szög nem csak a mesterré válás starthelyének és beteljesülésének szimbóluma, hanem egyben a kínzatásé, mások bűneinek hordozásáé, a megbocsátásé és a hité a föltámadásban. Pascal szerint a hittel nem veszítünk el semmit, de mindent megnyerhetünk.
