Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Dobos Gyula: Gondolatok Vadas Ferenc tudományos, helytörténeti munkásságáról

Dobos Gyula • Gondolatok dr. Vadas Ferenc munkásságáról

47

„A sárközi nevek tájba simuló arculata késztetett később Szekszárdi névmagyarázatának felülvizsgálatára, s juttatott arra a következtetésre, - írja - hogy a köznévi előzmények nem személyre (királyi főre) utalnak, ahogy ezt Kézai Simontól6 kezdve évszázadokon át többen gondolták, hanem a tájra, a régiesen szár (sár, sárgás jelentéssel) színű folyóra, a Sár-ra, amelyet napjainkban Sárvíznek neveznek. A folyó szég-ébe, a lösztől szár színű táj kiszögellésébe épült a város!'Vadas Ferenc maga is megjegyzi, hogy ezt a magyarázatot szabad vitatni. „Magunk sem tartjuk a kérdést lezártnak, de azt nem lehet kétségbe vonni, hogy Szekszárd nevének természeti származtatása jól beleillik a sárközi nevek világába.”

Szekszárd történeti monográfiájának első kötetében Vass Előd7 azt írja, hogy „a város nevének eredetét az 1061-es Béla király által alapított apátság létrejötte előtt kell keresni, hiszen a település Béla korában már rég létezett és folyamatosan lakott volt. Tehát a Béla király nevéből kiinduló városnév magyarázatok hamis útra tévedtek. Vadas Ferenc legújabb névmagyarázata, természe földrajzi kiindulása látszik pillanatnyilag a legcélravezetőbbnek.”

Láthatjuk a kötetben felsorolt a város határában fekvő, elnémult középkori települések többségénél is a környezet a névadás indítéka. Mocsár, mocsaras hely: Bat, Ebes Nyámád, Folyóvíz, holt vízárok, kiszáradt vízmeder, öntés: lese, Fehérvíz, Ozsák, Szekszárd, tó: Malomta. A helységnevek rendszere az ember és a táj közötti kapcsolatot jelzi, s Szekszárd természetföldrajzi származását erősíti. Vonja le a végső konklúziót. Vadas Ferenc nyelvészeti munkáinak sorát gyarapította a szekszárdi utcanévváltozások, majd a Szekszárdi Vasárnapban 2001 októberében olvashattuk, hogy Kétnyelvű utcanevek Tolna megyében c. posztumusz kötetét is bemutatták.

Irodalomtörténeti kutatásainak, azok megjelenésének kiemelkedő területét jelenti ILLYÉS GYULA8 munkásságának górcső alá vétele. Fő szempontot az elbocsátó-megtartó tájék, a szülőföld szerepének vizsgálata jelentette nála. „Illyés Gyula költészetének világát a szülőföld tartóoszlopaira boltozta. Előtte senki nem ásott olyan mélyre a puszták világában, mint ő. Vallomásos műveiből életének képe rajzolódik ki. Szinte egyetlen témát variál, a gyermekkor nagy élményét, de abban, ami vele történt, vagy történhetett volna, közösségi sors szólal meg, a nemzet egy mélyebb televényében tengődő, jobb sorsra érdemes népcsoport élni akarása!’

6 1282. körül IV. Kun László krónikása, műve a Gesta Hungarorum, hun eredetmonda. Később számosán átveszik műve lényegét: pl. Turóczy krónika, Zsámboky kódex stb.

7 Magyar Országos Levéltár fólevéltárosa

8 Illyés Gyula: ‘Sárszentlőrinc, 1902. november 2. fBudapest, 1983. április 15.