Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Buda Attila: A sorslátás ára: Babits Mihály novelláiról

Buda Attila • A sorslátás ára

37

ahogy az első közlésről sem. Felmérendő, hogy milyen helyet foglal el a szerző 1920 utáni kisprózájában, amely világosan látható tartalmi és stiláris jegyekben különbözik a megelőző terméstől; miért fordult vissza ebben az írásában bizonyos értelemben a korábbi eszközökhöz. Mi a parabola művelődéstörténeti háttere és hogyan képviseli, miként szólaltatja meg az elbeszélés a narrátor nézőpontját? Előfordul-e Kassandra neve, szerepe, története Babits más műveiben, s formai elemeiben felfedezhető-e, illetve bizonyítható-e Friedrich Nietzsche hatása, a Zarathustra ritmikus prózájának jelenléte? Mindezek mellett a novella szövege a narrátor személyét és az elbeszélés időkezelését illetően is fontos problémákat vet fel. S főleg az ötödik prózai versszak kapcsán - „Ó, szeretnék sírni, mint Kassandra! Nem láttuk-e mi is, barátaim...?” vizsgálni kell, hogy a szerző és a narrátor milyen viszonyban vannak egymással, illetve milyen közönségnek szólnak ezek a mondatok.

A novella kivonata a prózastrófák figyelembevételével a következő:

(1) Kassandra a Skamandros partján sétál, miután a görög hajók elmentek Trója falai alól s ismét ki lehetett nyitni a város kapuit. Felidézi magányát a palotában és a városban. Látomásai okozták ezt, amelyeknek nem hitt senki. A parton sétálva ismét felvillan előtte valami, eléggé elmosódva.

(2) A várból kiözönlő trójai nép fékeveszett öröme messze a tengerparton.

(3) A Skamandros partján azonban csöndesség van. Kassandra séta közben a múltat is látja és tudja, Phoebus közel van. Az isten ott ül egy felhőn, nézi azt a földi nőt, aki kikosarazta őt. Nyilával le akarja sújtani, de meggondolja magát: hagyja tovább élni és szenvedni.

(4) Kassandra emlékezik az istennel volt első találkozására: félelmére és az isten szelídségére. De azért nem kereste a kedvét, s az isten megajándékozta a látomásokkal, amelyek csak fokozatosan jelentek meg előtte, de így sem hitt neki senki. Azt sem, hogy Trója pusztulni fog.

(5) A narrátor kétmondatos, direkt megszólalása.

(6) Kassandra hirtelen apj a halálát látj a, s a görög flotta távozása utáni felszabadult örömöt. Kételyei vannak. Hirtelen meglátja a falovat a tengerparton, amelyet körülfog, ünnepel a nép.

(7) A lovat a kapuk felé tolták s Kassandra meglátta benne a fegyvereseket. És azt is, hogy a városba bevontatott ló hasából éjszaka előjönnek a rejtőzők s megnyitják Trója kapuit. És Kassandra ezt a látomást egzaltáltan szétkiáltotta a lovat imádóknak, de nem hitt neki senki.