Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Buda Attila: A sorslátás ára: Babits Mihály novelláiról
38 Új Dunatáj • 2015.1-2. szám Ennek a novellának a hagyományos, lineáris elbeszélésű történetekhez képest különleges az időkezelése, a mai magyar nyelv múlt, jelen, jövő hármasával csak tökéletlenül lehet leírni. Először is kiindulópontja nem tartozik a szövetébe, hiszen korábbi annál: ez ugyanis a görög hajók eltávozása Trója falaitól (0). Ennek hatására, immár a novella jelenében az ostromlott vár védői fékeveszett ünneplésbe kezdenek (2 = jelen). Ezalatt Kassandra a távoli folyóparton sétál, látja a múltját és valami bizonytalan látomása van a jövőből (l = jelen, múlt, jövő). Látja a múltban a találkozását Apollóval, és nem látja a jelenben az őt szenvedésben hagyó istent (3 = jelen, múlj, jelen). Emlékezik a találkozásra (de nem emlékezik az elutasításra, vagyis a sorslátás átkának okára), és arra, hogy látomásai voltak a jövőről (4 = jelen, múlt, jövő). Aztán hirtelen a jövőt látja, majd a jelent és ezért elbizonytalanodik, amíg észre nem veszi a falovat (6 = jelen, jövő, jelen). És a falóban meglátja a görögöket, és egy látomásban a város vesztét. De ezt a tudást senki nem hiszi neki (7 = jelen, jövő, jelen). Látható, hogy a novella időbeli kezdőpontja szövegszerűen hiányzik, az elbeszélés kiindulópontja pedig a második prózastrófába került. A megírás/olvasás ideje elválik a belső időtől, Babits a szerkezet átmenetisége mellé emelte az időskezelés különlegességét; kisprózái művét a prózavers gondolatritmusával többszörösen egyedivé alakítva. Legjobb novellái szerzőjük fontos viszonyítási pontjait is jelentik: a középkor és a görög-római mitológia szellemét, az angol-francia rejtélyességet és realizmust, valamint az életrontó szülőföld rezignált, tűnődő elfogadását. A pálya elején önkifejezési formát keresve a cizellált kultúrában, a pálya végén egy ideális, részben általa teremtett, részben továbbélő hagyományra rátalálva. Itt olvasható elbeszéléseit titkos szálak kapcsolják össze: Arthur lovag, Éliás testvér, illetve Lisetta egyaránt sóvárogják a csodát, amellyel találkozva életük gyökeres fordulatot vesz, miközben a szerző a megerősítő hit ellentmondásaival szembesíti olvasóját. Odysseus, Herakles és Kassandra ugyanúgy az istenek áldozatai, emellett azonban mindhárman hordozzák szabad döntésük terheit is: a tudás szomjúhozását, a veszni hagyott ismeret égető sebét, az emberiét érzelmi és értelmi mélységeit, az előrelátás adományát, felelősségét és visszhangtalanságát. A francia s angol rokonszenvek és minták egyben a német és szláv mítoszokkal szembeni távolságtartást, a vidéki történetek pedig az élesen látott, de eltéphetetlen szálakat mutatják.
