Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Buda Attila: A sorslátás ára: Babits Mihály novelláiról
Buda Attila • A sorslátás ára 31 egy-egy rövid prózai írása mikor, milyen időhatárok között keletkezett. Erre csak egy történeti-kritikai kiadása tud majd választ adni, a fennmaradt kéziratok gondos filológiai vizsgálata után. Másfelől nem elég ezt az egyetlen műfajt úgy-ahogy ismerni, hanem az egész életművet élő tudással feldolgozni és alkalmazni kell. Hiszen például a textológiai és filológiai kérdéseket érintő munkák előtt a katalógus által 56 tételben közreadott, és a datálások egy részében bizonytalanságokat hordozó kéziratok időbeli egyértelműsítéséhez vagy legalább keletkezési idejük szűkítéséhez tisztában kell lenni az előforduló íróeszközök - papír, toll, ceruza, írógép - összes használati, időbeli körülményeivel, amihez gyakorlatilag a teljes kéziratos hagyaték kézbevételen alapuló ismerete szükséges. A novellák egyik fontos jellemzője a költői életműhöz kapcsolódó számtalan szál, a másik pedig az a köztesség, amely - immár végleg eltávolodva a szűkítően értelmezett realista elbeszélői modortól - a huszadik század elejének változó magyar prózafelfogásában a jelenkor világszemléletét, megközelítési módszereit és nyelvét előlegezi meg. Részben átélt, részben képzelt írások ezek, amelyekben az első körülményt felülírja a második; nem ábrázolnak, nem bemutatnak és bizonyítanak, hanem vonatkoztatnak. E rövid prózai írásokat bizonyos tartalmi ismérvek alapján csoportosítva, könnyen meglehet alkotni például a ,régi történetek feldolgozása’, a,mesék’ vagy az .átalakított prózaírói hagyomány’ címkéjűeket, mellettük azonban feltétlenül létre kell hozni egy .besorolhatatlanok’ és egy .költői szövegek’ elnevezésű kategóriát is. Igen szembetűnő, s nyilván a határléttel összefüggésben álló tulajdonság e novellák néven kanonizálódott, rövid prózai írások műfaji ingadozása. Persze maga a műfaj is hordoz bizonytalanságokat, hiszen elég nehéz az elbeszélés általánosan érvényes, egzakt meghatározását felállítani, azon kívül, hogy nem más, mint egy viszonylag hosszan tárgyalt cselekménysorozat, többször helyváltoztatással és fordulatokkal, amelynek fontos szerkezeti eleme a különböző szerepű elbeszélő. Az elbeszélés azonban könnyen összecsúszhat a hosszú novellával, utóbbi eredetileg olyan rövid, a végpont felől szerkesztett prózai mű, amelynek nem tartozik erényei közé a részletező mellékszempontok tárgyalása, éppen ellenkezőleg: ezek kizárásával, a megértést még éppen nem gátoló tömörséggel éri el a csúcspontot, ahol legtöbbször meglepő fordulattal, valamilyen csattanóval zárul. Babits Mihály rövid prózai írásai közül ennek megfelelően tehát talán csak a Hatholdas rózsakert és a Harc az angyallal című lenne nevezhető elbeszélésnek, novellának pedig az Este az utcasarkon, A dezentor, valamint az Űzd ki vasvillával..., bár még ezekben is megkérdőjelezik a kategorizálást a szövegükben fellelhető nyelvi jellegzetességek. A többi írás vagy tartalmilag, vagy nyelvileg nem elbeszélés és nem novella, úgyhogy tulajdonképpen
