Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2015 / 1-2. szám - Buda Attila: A sorslátás ára: Babits Mihály novelláiról
30 Új Dunatáj • 2015.1-2. szám noha Babits nem tartozott a saját munkáit gyűjteményes kötetekben többször is közreadó szerzők közé, inkább váltogatta a korábban megjelenteket, nem túl hosszú regényei mellé.6 E műveinek befogadása nem mérhető a versekéhez; közvetlenül a keletkezésük után, kiváltképp pedig a halála utáni évtizedekben, az egy-két baráti ismertetésen túl, többnyire egyoldalú, bizonyos üzeneteket meglátni és kimondani nem merő, korábbi megállapításokat ismételgető, helyhez, személyhez, ideológiához kötött kritikák és elemzések születtek, megértés helyett mintegy a senki földjére száműzve azokat. Ennek következtében hosszú ideig mintha a novellák nem is léteztek volna, az az igazság, hogy ezeknek az igen változatos alkotásoknak alig van a XXL század eleji olvasó számára is releváns szakirodalma.7 * * * Ami novellaírói tevékenységének intenzitását illeti, ahogy már volt róla szó, ilyen munkáinak zömét a tízes és a húszas években írta. Később, a korabeli tudósítások szerint, az e munkáit ért bírálatok és értetlenség hatására kedvvesztetté vált, s felhagyott e műfajjal, utolsó elbeszélései 1937-ben jelentek meg. A rövid prózai művek elapadásában azonban több belső ok is szerepet játszott. Azok a gondolati késztetések ugyanis, amelyek a világháború előtti novellákat előhívták, részben házasságával megszelídültek; részben a romló társadalmi és irodalmi viszonyok között meg- és feloldhatatlanná válva háttérbe szorultak; kritikusi és esszéírói munkásságának kiteljesedése inkább alkalmas terepnek bizonyult azon problémák megtárgyalására, amelyek korábban a novellák által eltávolítva tűntek fel; részben maguk a kérdések is megváltoztak, s számolni kell végül erejének hanyatlásával, fokozódó betegségeivel is. Nyilvánvaló, hogy novelláinak keletkezési körülményei, azok a más műfajú művek, amelyek társaságában, amelyekkel párhuzamosan születtek, igen fontos ismeretekkel járulnak hozzá értelmezésükhöz.8 Sajnos a kéziratok elég hiányosan maradtak fenn, pillanatnyilag nem lehet teljesen pontosan megmondani, hogy Babits Buda Attila: „Kályhában fellobog a láng, /falon az óra elakadVálasz vagy ellentmondás: háttérben néhány Babitsnovellával = Nyugat népe. Tanulmányok a Nyugatról és koráról. (Szerk.: Angyalosi Gergely et al.) Bp., 2009, Petőfi Irodalmi Múzeum. 251 -252. p. A novellák megértéséhez azok az írások jutottak a legközelebb, amelyek a mögöttük felfedhető művelődéstörténeti hátteret mutatták meg. E sorok írója ad absurdum még azt is el tudja képzelni, hogy - a különböző műfajú írások szoros gondolati és nyelvi egybetartozása következtében - készüljön egyszer Babits Mihály műveiből egy olyan (kritikai) kiadás is, amelynek kötetei egy bizonyos időtartam alatt készült műveit - eleinte nagyobb, élete vége felé rövidebb időszakok szerint - tartalmazzák, függetlenül műfajuktól. Egészen biztos, hogy ez a felfogás más, ma még részben ismeretlen, de nagyon is jellemző képét adná alkotásinak.
