Új Dunatáj, 2015 (20. évfolyam, 1-4. szám)

2015 / 1-2. szám - Pomogáts Béla: Trianon a történelemben és a magyar irodalomban

POMOGÁTSBÉLA • Trianon A TÖRTÉNELEMBEN ÉS A MAGYAR IRODALOMBAN 21

Melynek én is, ha nyelvem bírja, szívbeli, zengő akaratja, követe lehetek, kiáltva kiáltó szava a világba.

Minden árok és határ ellen, minden átok és csaták ellen, minden ellen, mi gátat vethet mi bátor, tisztuló szívünknek!

A „trianoni irodalom” történeti és szellemi ívelése ilyen módon kétségbeeséstől az erőgyűjtésig, a nemzethalál képzete keltette szorongástól egy új nemzeteszme és a közép-európai regionális kötődések kialakításának vágyáig, a megalázottságtól és a vereségtudattól a „lelki nemzet” és a „dunai patriotizmus” felépítésének írói erőfeszítéséig halad. Ezért tarthatjuk mulasztásnak és veszteségnek e „trianoni irodalom” korábban tapasztalt módszeres elsüllyesztését és elhallgatását, azt, hogy a trianoni döntésekre reflektáló versek, elbeszélések és írói vallomások hosszú évtizedeken keresztül kimaradtak legnagyobb íróink összegyűjtött művei közül, nem emlegette őket az irodalomtörténet-írás, és nem tudhatott róluk az irodalmi köztudat, az olvasó. Most, amikor a trianoni döntés kilencvenötöddé évfordulóján felidézzük a történelmi eseményeket és irodalmunk ezekre adott válaszait, arra kell gondolnunk, hogy az emlékezés kultúrájáról nem szabad megfeledkeznünk akkor, amidőn közös jövőnket akarjuk felépíteni.