Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)

18

Új Dunatáj • 2014.2. szám

milyen az. Megviselt az ide-oda futkosás, amely már tegnap elkezdődött, ma reggel folytatódott a pakolással: magunkhoz vettünk-e mindent, amit kell? Mit hagyunk otthon? Vissza ne kelljen menni érte!

Közben megállított bennünket a pincelakó asszony. Az áttelepítéséről szeretett volna most is mondani valamit. Nem nagyon álltunk vele szóba, hiszen láthatta, nem érünk rá vele társalogni.

Aztán a ceremónia az anyakönyvi hivatalban. A két tanú közül Guszti megjött idejében, nem úgy Krisztián. Mikor végre megérkezett, s meg volt az esküvő is, indulni tovább, időben hazaérjünk, ne kelljen kapkodni. Csak az úton ne történjen baj. Nem tudom mi történne, ha késnénk valami miatt. Vár ránk a sok ember, s mi rostokolunk valahol.

De nemhogy rostokoltunk volna, úgy jöttünk, hogy most meg már időmilliomosok vagyunk Pénzből kellene ennyi, mindjárt kevesebb panaszunk lenne.

Úgy, hogy vissza az autóba, aztán indulás!

Túl a falun, kiérve a bakterház rámpájához, kanyarodtunk le a dűlőútra. Volt egy kis eső az elmúlt napokban, de már száraz a föld. Néhány héttel ezelőtt itt gyalogoltam hazafelé leszállva a vonatról. Azóta kicsit hűvösebbre fordult az idő, ami jobb is, ilyennek kellene lennie mindig.

Kiszállva az autóból, láttam, eleresztve a kutya, a becsukott kapun belül rohangált le-föl, ugatott rettenetesen bennünket. Engem is alig akart beengedni, még inkább nem akarta, hogy megkössem, az udvarra hadd engedném be a vendégeimet, hadd néznének széjjel a portán, kukkantsanak be az istállóba, fészerbe is.- S ide szöktél a múltkor? - kérdezte váratlanul Guszti.- Ide - válaszoltam némi büszkeséggel a hangomban. - Nem jó hely?- Dehogyisnem - bólintott elismerően.

Krisztiánra esett a tekintetem, a fejét ingatta, amiből azt vettem ki, hogy helyteleníti, amit mondok. S hogy Guszti ne vegye észre, a kezével intett is valamit.

Úgy tettem, mintha érteném, amit tudtomra akart adni. Pedig fogalmam se volt, mi az. Mért nem mondja hangosan? Meghallja valaki ? Nincs itt senki, néztem körül.

Kimentünk a kertbe, a szilvafák közt is jártassuk meg a szemünket. Nekik nem sokat jelenthetett, hogy elláthattak a kanálispartig, a szomszéd faluhatárba, a másik oldalon a havasi homokba, barázdákba belemerült tanyákig, túl azokon is. Nekem azonban ez a táj a gyerekkoromat jelentette, ahol születtem, ahol szántóföldek, szerszámok, jószágok között felnőttem. Ahol eső vert, hőség szikkasztott, forgószelek akartak elkapni, legalább is azt hittem, mikor kicsi voltam, hiszen bejöttek a ház elé, a kazlak közé is, az udvarszemetet felkapva pörögtek utánam.