Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)

10

Új Dunatáj • 2014.2. szám

Akkor nem tűnt fel, csak most visszapergetve az eseményeket csodálkozom el magamon, a szüleim iránti feltűnő kíváncsiskodására mért nem neszeltem fel? Hogy lehettem annyira naiv, hogy nem jöttem rá, mért firtatta, hány évesek, az egészségük hogy szolgál?

Hát persze, azt akarta kiszedni belőlem, valóban otthon voltam-e. Nem csak úgy hadováltam a múltkor.

Én meg, ahogy iskolában a gyerek, felelgettem szépen, ha már annyira kíváncsi. Nehogy az oldala bánja, kidőljön neki.

Arról alig beszéltünk, hogy a félbe hagyott munkával mi lesz. Már ez is kétkedővé tehetett volna.

De nem, hagytam magam az orromnál fogva vezetni. Amit nyugodtan megtehetett, eszem ágában se volt gyanakodni.

Végül nekem kellett noszogatni, arról is ejtsünk már szót, amiért idejöttünk.

Arról letettem ekkorra, hogy ő még a kaparót kézbe veszi. Arra azonban nem gondoltam, hogy a magas hátú embert inti az asztalunkhoz. A kocsmában volt most is, hol lett volna máshol.- Dolgozni kell - közölte vele Guszti.

Az meg nézett rá, hogy mit mondott? Dolgozni? Nem azért teremtődött ő a világra.- Majd én befejezem - lökdöstem Gusztit, ne hívjon ő senkit maga helyett. Főleg ne a púpos hátú embert, akin a nadrág se áll jól.- Megbeszéltük - hagyta rám Guszti.

Úgy alakult minden, ahogy előre elgondoltam: délutánonként a kaparóval napokig lesz még munkám. Elintéztem magamnak.

Nyakunkba vettük Borival a várost, hogy olyan fehér ruhaanyagot vásároljunk, ami fölé csipkefelsőrész jön. Tehát csipke is kell. Két méter, három? Én már nem tudom.

Az biztos, különbözik majd a hagyományos menyasszonyi ruháktól, amelyek a földig érnek. Az övé a térdét takarja csak, Bori az egyik divatlapból választotta ki.

Ilyen még úgyse volt a faluban, gondoltam. Meg fogják nézni. De hát nézzék csak, akik akarják, azért van a szemük.

Az rendben van, hogy megvesszük az anyagot, de hogyan lesz megvarrva? Varrógép nincs, kölcsönkérni sincs kitől, nincs olyan ismerősünk, akkor pedig kézzel muszáj.- Mondtam, hogy megvarrom - erősködött Bori.