Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)

6 Új Dunatáj • 2014.2. szám- Téged kerestek a katonaságtól - állt nekem. Sejtettem, hogy erről lesz szó, mi másról. Majdnem megkérdeztem, hogy itt is kerestek a munkahelyemen? De hallgat­tam, mint a kuka, hiszen ha megszólalok, rájöhetett volna, hogy tudok arról, mi történt a három nappal ezelőtti éjszakán az ajtóm előtt. Akkor pedig a Béka utcai lakásban kellett lennem. Mint ahogy ott is voltam. Csakhogy épp ezt kellett letagadni. Hivatkozhattam volna Borira, hogy ő elmesélt mindent, s akkor fedezve lennék, de nem akartam belekeverni. Abból jó nem jönne ki.- Volt, aki látta, mikor mentél innen haza - folytatta a főnököm. Láthatta, nincs abban semmi, adtam az ártatlant.- Aznap éjszaka vitték a behívót - egészítette ki. S ezt neki megmondták? Kicsoda? - álltam döbbenten.- A futár csöngetett többször is - mondta aztán. Még az ajtót is verte, tettem hozzá magamban. Az ablakokról sem feledkezett el. Persze szólni nem szóltam.- Mikor innen elmentem a múltkor, hazarohantam, utána az állomásra - hazud­tam. - Sürgősen temetésre kellett mennem. - S mutattam neki az értesítést, amit igaz, hogy a szüleim kaptak, de ha kell, azt mondom, hogy ők meg telefonon értek el. Erre azonban nem tért ki, s úgy láttam, mintha megnyugodott volna, lépett egyet-kettőt az asztala mögött:- Sok minden járt a fejemben - mondta.- Ugyan főnök! Ismerhet már. - Próbáltam elterelni másfelé a gondolatát, ne azt forgassa a fejében, amit feltételez rólam. Amit esetleg tud is. De hátha sötétben tapogatózik, reménykedtem.- De hát Boriska otthon volt, másnap reggel a szomszédok látták - fürkészte újra az arcom. Hiszen láthatták! - voltam készen magamban a válasszal, de hallgattam. Azon járt az eszem, honnan ilyen jól értesült? Tudja, hogy mikor mentem innen haza, azt is, hogy Bori otthon volt. Pedig megmondtam neki, ne nagyon mozduljon ki a lakásból. Bár mindegy, mikor ment el a boltba, akárhova. Elég az, hogy látták. De ki ? Melyik szomszéd? S az bejár ide, hogy rólunk árulkodjon? Képtelenségnek tartottam.- Mielőtt elmentem - fogtam mégis magyarázkodásba -, ráparancsoltam Bori­ra, éjszaka senkinek ne nyisson ajtót! Egyedül van. Nem tudhatja, ki milyen szán­dékkal csönget. Mikor megjöttem, elmondta, micsoda zörgetés volt akkor éjjel. Moccanni se mert a félelemtől.

Next

/
Thumbnails
Contents