Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Jankovics József: A 2014. év Mészöly Miklós-díjasa: Borbély Szilárd: Nincstelenek
Jankovics József A 2014. év Mészöly Miklós-díjasa BORBÉLY SZILÁRD: NINCSTELENEK A 2014. évi Mészöly Miklós-díj odaítélésekor a bizottság soha nem tapasztalt egyetértésre jutott az átalános szakmai vélekedéssel, irodalomértékelő állásfoglalással: a magyar kritikusok túlnyomó többségének véleménye egyezett meg abban, hogy az előző időszak legkiválóbb, legjobb könyve Borbély Szilárd Nincstelenek című, Már elment a Mesijás? alcímet viselő regénye volt, melyet a Kalligram kiadó jelentetett meg. Közel harminc író-kritikus-esztéta pontozólistájának élén a szerző társait messze megelőzve végzett, de még - az ugyancsak rangos író - második helyezett is jóval szerényebb pontszámot érdemelt ki csupán. A kötetről azóta megjelent kritikák is egyértelműen visszhangozzák egymást: Borbély Szilárd e műve az év könyvének bizonyult. Ehhez a nagyon kedvező kritikai vélekedéshez csadakozott a Mészöly Miklós-díjat odaítélő zsűri is. Egyhangúlag: nálunk is messze az első helyen végzett, jószerével ellenjelölt nélkül. Mi a titka e kötetnek, illetve e rendkívül pozitív fogadtatásnak? Milyen út és irodalmi munkásság vezetett ehhez a kiemelkedően látványos sikerhez? Az 1963-ban született író már több vers- és prózakötetével magára irányította a szakma figyelmét, 1988 és 2008 között tizenegy vers- és prózakötete jelent meg, melyekkel több díjat is kiérdemelt. Ismertségéhez nemcsak költeményes és prózai írásai, hanem irodalomtudósi és egyetemi oktatói tevékenysége is jelentősen hozzájárult. Esszéi és tanulmányai révén a Debreceni Egyetem katedrájáról is tanította az irodalomértők és irodalomtanárok generációit a modern irodalomértelmezésre. Mindezen előzmények mellett is nagy kiugrást jelentett a Nincstelenek fogadtatásának mindent elsöprő ereje, Borbély Szilárd e kötetével robbant be igazán a magyar irodalom élvonalába. Az út azonban korántsem volt zökkenőmentes, sőt egyenesen rögös volt számára, önmagával szembeni küzdelem jellemezte végig, amint arról egy korábbi díja alkalmával adott interjúban vallott: „Nem, én nem látok semmiféle utat. De hát ki is vagyok én? Senki. Csupán próbálok életben maradni, amíg lehet, tudod, a családom miatt. Épp csak annyi erőm van, hogy ez eddig még sikerült.... El nem tudom mondani, hogy szégyellem magam az egész költői tevékenységem miatt.... Gyaláza
