Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Dobos Gyula: Szekszárd rt. város díszpolgárai
Dr. Dobos Gyula SZEKSZÁRD RT. VÁROS DÍSZPOLGÁRAI A XV. század végétől mezőváros Szekszárd státusát elvesztve a XIX. század utolsó negyedét nagyközségként élte és megyeszékhely volta ellenére mérsékelt fejlődést mutatott. Ezen évtizedek részben a városi státus megszerzése, részben e törekvést ellenző erők küzdelmének időszakaként zajlott. Rendezett tanácsú várossá válása a XX. század első évtizedének közepén, 1905-ben következett be. E munkában azon személyek biográfiáját állítottuk össze, akik megkapták, kiérdemelték Szekszárd város díszpolgári címét. Mint olvasható e döntések kedvezményezettel zömmel nem Szekszárd szülöttei, de többnyire olyan személyek, akik elősegítették a város fejlődését. Közreműködésük hasznossága azonban számottevő különbséget mutat. Bezerédj Pál1 (1840-1918) Sopronban született 1840. márc. 17-én. Iskoláit a szülői háznál kezdte majd a bécsi Teréziánumban folytatta. A bajorországi weichenstefani gazdasági főiskola elvégzését követően két évig Károlyi Lajos gróf tótmegyeri birtokán gyakornokoskodott. Ezt követően külföldön folytatta tanulmányait. Hat évet töltött Párizsban, közben beutazta Francia-, Német- és Olaszország nagy részét. Rövidebb utazásai során ismerkedett Anglia, Oroszország és Spanyolország gazdaságával. 1880-ban nagynénje halálát követően átvette a Tolna megyei Hidjapusztán a családi birtokot. Ekkor kapott megbízást a selyemhernyó-tenyésztés országos összefogására. Miniszteri biztosi minőségben végzett szervező munkájával sikerült a selyemhernyó-tenyésztést országosan magas színvonalra emelni. A fellendülést mutatja, hogy 1910-ben 2802 községben 90000 család foglalkozott a selyemhernyó tenyésztésével és jelentett számukra kiegészítő megélhetési forrást. A lyoni és comói nemzetközi kiállításokon nagy sikert aratott a magyar selyemmel. A selyemhernyó-tenyésztés és a fonóipar jelentős fellendítése mellett széles körű irodalmi működést fejtett ki. Cikkei a Magyar Ipar, a Köztelek és a Nemzet című lapokban jelentek meg. A király 1903-ban a főrendiház örökös tagjává, RNL, 1911. III. k. 267. p., Vendel, 1941., TMÖL. Szekszárd város levéltára V./74/a Kjkv. 1909.
