Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 4. szám - Szénási Zoltán: "Kell az áldozat!" - megjegyzések Radnóti Miklós és Sík Sándor kapcsolattörténetének utolsó fejezetéhez
50 Új Dunatáj • 2014.4. szám egyetértő levelet írt Imrédy miniszterelnöknek, s javasolta egy cenzúraként működő Nemzeti Szék felállítását abból a célból, hogy kiszűrjék a nem magyar szellemiségű (azaz zsidó) írókat.13 Schütz kezdeményezésére is válasz az, amit Sík Irodalom és katolicizmus című 1940-ben megjelent tanulmányában kifejt: „Az irodalom tehát legbelsőbb mivoltánál fogva szükségképpen nemzeti jelenség. Ez az irodalom mivoltával összefüggő tény, és nem követelmény. Az íróval szemben követelésként állítani fel, hogy »nemzeti« legyen, éppen olyan felesleges és értelmetlen kívánság volna, mint az almafától azt kívánni, hogy almafa legyen.”14 Ebből pedig egyértelműen következik, hogy az író magyarsága nem tehető függővé a származástól: „Tökéletes művészet magyar nyelven csak magyar lélekből jöhet; tökéletes magyar nyelven megírt, igazán művészi alkotás a magyar léleknek legcsalhatatlanabb bizonyossága, sokkal biztosabb, mint a származási adatok.”15 Szintén Imrédy politikáját támogatta Zimányi Gyula, aki rendfőnökként 1944 októberében nem fogadta be a pesti rendházba a Szegedről fővárosba érkező Síkot. Síknak emellett egyetemi oktatóként is szembe kellett néznie szélsőjobboldali fenyegetésekkel, Ferencz Győző is megemlíti, hogy Radnótival való 1944. tavaszi találkozásuk idején figyelmeztették Síkot, hogy ne menjen vissza Szegedre vizsgáztatni, mert atrocitások érhetik.16 Mindebből egyértelmű: maga Sík Sándor sem volt olyan helyzetben, hogy el tudja bújtatni egykori tanítványát. Gyarmati Fanni leveléből azonban világosan kiderül a kérés végül nem hangzott el, Sík kijelentése („Kell az áldozat!”) tehát semmiképpen sem lehet visszautasítás, sokkal inkább az adott történelmi, politikai viszonyokra reflektál, s arra az egzisztenciális helyzetre, melyben - ha nem is ugyanolyan fenyegetettség közepett (pl. Sík nem kaphatott munkaszolgálatos behívót, nem deportálták), de - osztozott tanítványával. A „Kell az áldozat!” a közös hit megerősítésével kíván értelmet adni a szenvedésnek, s ezáltal szeretné elviselhetővé tenni az embertelen megpróbáltatásokat. Ebben az értelmezésben természetesen benne van a jóindulat hermeneutikája is, s más értelemben azt is mondhatnánk, Sík jobb megoldást nem látva, arra szólítja fel egykori tanítványát, nyugodjon bele sorsába. Radnótiban és Gyarmati Fanniban alighanem ilyen hatást is kiváltottak Sík szavai. Lengyel Balázs visszaemlékezésé-13 Rónay László, Sík Sándor, Bp., Balassi, 2000,110. 14 Sík Sándor, Irodalom és katolicizmus = Katolikus írók új magyar kalauza, szerk. Dr. Almásy József, Bp., Ardói Irodalmi és Könyvkiadó Vállalat, é. n. [1940], 299. 15 I.m., 300. 16 Ferencz Győző, Radnóti Miklós élete és költészete, i. m., 646.
