Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 4. szám - Valachi Anna: Korai ellenszenvek - kései belátások: Radnóti Miklós ambivalens kötődései József Attilához, Juhász Gyulához és Babits Mihályhoz

Valachi Anna • Korai ellenszenvek

17

Radnóti láthatólag hitelt adott állításainak. Fanninak küldött levelében így számolt be a tőle hallottakról: „József Attila ült az asztalfőn, ordított, és a többi maflára nyitott szájjal hallgatta. Most ő ott a kisöregisten? Úgy látszik újra fölszedtek valakit agilis barátaink, valakit bámulnivalót.Jó lesz már hazajönni és szétütni kicsit ott.”10 Ebből az önérvényesítő agresszivitást sugalló levélrészletből Radnóti helyzeti tehetetlenségére és titkos féltékenységére következtethetünk, hiszen a pesti kulturális pezsgésből váratlanul kihullt fiatalembert határtalanul idegesíthette, hogy a numerus clausus bevezetése miatt elutasították felvételi kérelmét a budapesti egyetemen. Már 1930 nyarán így fakadt ki szerelmének: „Valószínűleg Szegedre vesznek csak fel. Hát nem őrület ez? Szeged. Hát mit csináljak én Szegeden?”11

Kedvét szeghette a tudat, hogy egyazon városban kell élnie Juhász Gyulával, a Nyugat első nemzedékének fontos - de háttérbe szorult - költőjével, akinek borús lírájától ösztönösen idegenkedett. Ráadásul őt is, mint a vele egykorú Babitsot, az előtte járó nemzedék legyőzendő, azaz túlszárnyalandó alakjának tartotta. Eszébe sem jutott levizitelni nála - igaz, nem is tehette volna, hiszen Szegedre érkezése idején az akkor még „csak” kétszeres Baumgarten-díjas Juhász letargikus állapotban, kommunikációra képtelenül, költői kishitűségi rohamaitól szenvedett, és mind gyakrabban szorult idegklinikai kezelésre.12

1.

Amikor 1930. szeptember 11-én Radnóti jelentkezett a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia szakára, már másnap hozzálátott, hogy új barátokra és pártfogókra találjon. Sík Sándort13 későbbi

10 Ld. Baróti, 13., idézi: FGy, 281.

11 Ld. FGy, 162.

12 Dr. Czeizel Endre - a dokumentumok alapján - így jellemezte orvosi szempontból Juhász Gyula ekkori állapotát: „ 1930. július 16-án [...] újból fel kellett venni a szegedi „élő halottak házába”, mivel depressziója annyira súlyosbodott, hogy az ágyból sem kelt ki sok napon át, mozdulatlanul feküdt, és beszélni sem igen lehetett vele. Ekkor lázkúrában is részesült 1931. július 3-ig, amikor kérésére hozzátartozói hazavitték. / 1931. július 15-én már eszméletlen állapotban szállították be a klinikára, amit a Veronai túladagolása okozott. Világossá vált, hogy a kezelések ellenére súlyos depressziója időről időre visszatért, és testi-lelki gátoltsága oly fokot ért el, hogy képtelenné vált elhatározásra, cselekvésre, szellemi tevékenységre. Értelmi képességeit ugyanakkor érintetlennek találták, ismeretkincsének és ítéletalkotásának épsége alapján.” (Czeizel, 142.)

13 Sík Sándor (1889-1963): piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető. Számos közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett. Klebeisberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter 1929 végén nevezte ki a szegedi egyetemre, a magyar irodalomtörténet tanárává. Sík 1930 és 1944 között volt professzor Szegeden, s ezekben az években széles tanítványi kört alakított ki, a híres Négyesy-szemináriumokhoz