Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 1. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (1. rész)

16

Új Dunatáj • 2014.1. szám

— Látod, ez a beszéd! Vagy tíz csomag bontott. Az árát utólag. Értjük egymást?

— Mikorra kell?

— Még kérded? Azonnal. Egyik lábad itt, másik amott.

— Liter bor, meg amikor meghoztam, ugyanennyi.

A segéd úr rám sandított, hogy na, megéri? S akkor ezt már én fizessem.

Mentem sorba állni a pulthoz, közben a forintokat kotorásztam a nadrágzsebben. Még mindig jobban járok, latolgattam, mintha nekem kellene parketta után járni. Ismernem kellene a fél várost, s tudnom, hol bontanak, alakítanak át régi bérleményeket. De még akkor is, hasonló méretűt vagy találnék, vagy se. A színe se mindegy, milyen.

— Tölgyfa legyen - zárta le a rövid tanakodást Guszti, s nyújtotta a kezét, hogy akkor holnap találkozunk. Markának szikkadt szorítását hazáig éreztem. Hogy az enyém is ilyen lesz hamarosan, kemény, mint a beton, nem gondoltam volna.

Másnap délelőtt a parkettacsomagok összedrótozva oda voltak lerakva az ajtó elé.

A dombos hátú ember egy kézikocsival húzta be a kapun, alig fért be vele.- Nu! - biztatta magát, mint egy lovat, hogy az emelkedőt leküzdje.

A parketta poros, piszkos volt, de a mérete megfelelt. A színe milyen, ne lehetett kivenni. Valamilyen lesz biztosan.

Vártam a segédet, hogy majd jön. De azt várhattam. Járkáltam az üres lakásban, a lépcsőre kiültem. Majd egyszer csak, a köves gang alól mintha valami hang szüremlett volna fel. Fülelni kezdtem, motoszkálást, csoszogást hallottam. Felálltam, mi lehet az?

A pincefeljáratból egy öregasszony bújt elő. Nem tudtam, hogy a lakás alatt a pincében lakik valaki. Löttyedt, szőrös arca volt, ritkás bajusszal az orra alatt, mint az egérnek.

Rám csodálkozott, hogy hát én? Mit akarok?

Csak nehogy betolakodónak gondoljon már! Itt lakom majd. Csak előbb rendbe kell tenni a lakást. Mi mást akarnék? Idehozni a feleségemet is. Aki még nem az. De majd lesz.- Bemutatom, ha találkoznak. Borinak hívják.

Többet nem szóltam. Főleg arról nem, hogy pénzt kérni utazott haza a szüleihez. Nem tartozik rá. Egyébként sem voltam közlékeny hangulatban. Talán, ha nem ijeszt meg. Visszahúzódtam az ajtón belülre, onnan pillogtam kifelé.