Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Boda Miklós: Két páva vagyonkezelője az 1460-as években: Giovanni di Castro és a timsó

Boda Miklós • Két pápa vagyonkezelője

79

földrészünkön, nem utolsó sorban Itáliában. A mennyiségi és minőségi felfutást mindenekelőtt a keleti import tette lehetővé, tekintve, hogy helyinek mondható timsókő lelőhelyek már évszázadokkal korábban kimerültek.

A konjuktúrának egyszeriben vége szakadt 1453-ban, amikor a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, s a továbbiakban csak bonyolult és költséges kerülő úton lehetett hozzájutni megfelelő alapanyaghoz vagy „késztermékhez”. A helyzet súlyosságát a Pápai Államban is mind jobban érezték. És akkor jött, miután konstantinápolyi vállalkozását kénytelen volt felfüggeszteni, a padovai születésű, de családilag Róma-közeli településekhez is kötődő Giovanni di Castro (helyenként da Castro), és 1461 nyarán kiváló minőségű timsókő telepeket fedezett fel Róma északi szomszédságában, Tolfa közelében. Sikerét ásványtani ismereteinek köszönhette és annak, hogy Konstantinápoly-környéki barangolásai során felfigyelt egy növényféleségre, melynek tömegesebb előfordulása a timsókő közelségét jelzi.

II. Pius szakértők bevonásával meggyőződött a „lelet” jelentőségéről, megbízta Giovannit a kitermelés, a timsó előállítás és kereskedés megszervezésével, miután már korábban kinevezte őt az Apostoli Kamara bevételeinek főfelügyelőjévé, Róma városára és a Péteri Örökségre (Patrimonium Petri) kiterjedően. Csodás commentariusaiban lelkesen méltatja a felfedezést, s mintegy kívülállóként írja: Piusz úgy ítélte meg, hogy Giovanni megérdemli a legmagasabb kitüntetéseket, s szülőhazájában szobrot állíttatott neki a következő felirattal: Giovanni da Castrónak, a timföld (valójában timsókő) felfedezőjének. (A teljes művet Bellus Ibolya és Boronkai Iván fordításában adta közre a Balassi Kiadó.)

A timsókő kitermelését, feldolgozását és forgalmazását rövidesen pápai monopóliummá nyilvánították, s miután a bevételek rohamosan növekedtek, Giovanni javaslatára külön pénzalapot (Cassa della Crociatd) létesített a pápa. Ez kizárólag a török elleni „keresztes háború” támogatására szolgált, az utód, II. Pál pápa idejében is. Mátyás királyunk is ebből az alapból kapott jelentős összeget 1465-ben, nem utolsó sorban a Janus-Rozgonyi küldöttség római „ügyintézésének” köszönhetően. Jelenleg ugyan nincs rá érdemleges bizonyíték, de valószínűsíthető, hogy a római utazás előtt, vagy közben, Janus kapcsolatba lépett a pápai uvarba bejáratos Giovannival, esedeg jogtudós bátyja, Angelo da Castro közreműködésével. Ő már az 1440-es években kánonjogot tanított a padovai egyetemen; volt magyar hallgatója is. Később elhagyta a várost és egyetemét, de az újabb kutatások szerint visszatért ide egy időre az 1450-es évek második felében. Akkor tehát, amikor Janus is kánonjogot hallgatott Padovában. Sajnálatos, hogy az 50-es évekkel kezdődően elapadnak az idevonatkozó egyetemi források, különben talán igazolni lehetne, hogy Janust