Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 1. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (1. rész)
Serfőző Simon • Semmi sem úgy van 15 Parkettás mestert kellett keresnem. Nyakamba vettem a Búza teret, környékét, a lepusztult kapubejárók mögötti kócerájokat, lépcsőlejáratokat, míg valahol bebújva az egyik félre nyekklett ajtón, amit úgy kellett belökni, hátul a sötétben ráleltem a műhely mesterére. A fűrészgép körül ügyködött, bokáig faforgácsban. Elmondtam neki, mi járatban vagyok. Majd holnap megnézi. De nekem most kellene. Nem lehet őt csak úgy leakasztani a szögről. Nem kabát ő. Majd elküldi a segédjét. Jobb is, ha azt küldi el, gondoltam. Megsértődve fordultam a kijárat felé, hiszen nem ilyen repeső örömű fogadtatást vártam. Azért nem tudott ő kikapaszkodni ebből a homályos odúból, mert így viszonyul a kuncsaftjaihoz, vélekedtem róla, s elköszöntem. Alig értem haza, a segédje rozoga biciklijét már tolta befelé a kapun. Gusztinak mutatkozott be. Velem egy korúnak gondoltam. Nem tévedtem sokat, derült ki később. Mokány, mosolygós szájú volt, nem egy műfűre, mint a gazdája. Mindjárt több bizalmam volt hozzá.- Mi a gond? - állt elém.- Csak az van - s beengedtem az ajtón. Megállapította, hogy a padlódeszkákat valóban fel kell szedni, mert így hogy néz ki ? Helyére régi parkettát kell szerezni, olyat, amelyik a másikkal megegyezik, azt lerakni, utána az egészet felkaparni.- No, az lesz a munka! - jelentette ki. Megy ez, mint mozdony a sínen, nyugodtam meg. Csak aztán lefékezett, mert a következő pillanatban azt mondta ez a Guszti fiú, hogy nézzünk széjjel a kocsmában. Lezsibbadtam egy pillanatra, de azért bólintottam, hogy jó, nézzünk. Majd meghívására egy pohár sör erejéig le is ültünk. Most tolattunk vakvágányra, gondoltam: jövőre se leszünk készen a munkával. O közben továbbra is nézelődött, forgatta a nyakát, míg egyszer csak elrikkantotta magát:- Hé, pajti, gyere csak! Ez a pajti legalább tíz évvel lehetett idősebb Gusztinál. Fura egy alaknak nézett ki. Nadrágja lecsúszva, a slicce félig nyitva. Nagy, magas háta volt, dombos. Mi lesz ebből, kinézete alapján sok jóra nem gondolhattam.- Ide figyelj! - csapott az asztalra Guszti, hogy a söröspohár felugrott előttem. - Régi méretű parketta kellene. Azt hittem, majd elkezd gondolkodni, forgatni a szemét. De nem:- Mennyi kell?
