Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Csehy Zoltán: Simiola edidit exemplum: (A majom, mint jelkép a humanista költészetben)
70 Új Dunatáj • 2014.2. szám kinézetére. Ha a horatiusi részletet alaposabban szemügyre vesszük, felfigyelhetünk arra is, hogy a szakasz így kezdődik: „neque pulcher / Hermogenes unquam legit, neque simius iste”, vagyis „ám ezeket szép / Hermogenesünk sem forgatja, s emitt e majom sem”. Vagyis: a majomképű személlyel a szép Hermogenes van szembeállítva. Ráadásul a mi versünkben nem is „simius”, hanem „simia” szerepel. Amennyiben antik példákkal szeretnénk előhozakodni, számos lehetőség kínálkozik. A testi és hangtesti hasonlóság, a pszeudoetimológiák és metaforikus analógiák tekintetében Ennius 65. töredékében találkozunk vele („Simia quam similis turpissima bestia nobis”), de Isidorus Etymologiae című művében is szerepel a majom-ember hasonlóság toposza (Etym. 12.2.30.), melynek nyelvi kivetülése is van: a simia (majom) és a similis (hasonló) szó egyesek szerint közös etimológiájú, ám ezt Isidorus cáfolja.11 A majommal folytatott játék és játszadozás Plautus Poenulus című komédiájában fontos szerephez jut (1073-1075), hiszen az anagnorízis egyik központi eleme lesz: „Séd sí ita est, ut tu sis Iahonis filius, Signum esse oportet in manu laeua tibi, Ludenti puero quod memordit simia.” „De hogyha így van, ha te lathon fia vagy, A balkezeden kell hogy egy jelet viselj: Gyermeki játék közben egy majom megharapott...” (Devecseri Gábor ford.) A versenyjátékok és látványosságok leírásai közül Luxorius egyik epigrammájában szerepel „simia” alakban a majom szó: ez a vers a kutyaháton „lovagló” majmok versenyéről tudósít.12 Noha ezeket a szövegeket Janus Pannonius jól ismerhette, számunkra az intellektuális utánzásra, költői vagy művészi imitációra vonatkoztatható metaforák az 11 „Simiae Graecum nőmén est, id est pressis naribus; unde et simias dicimus, quod suppressis naribus sint et facie foeda, rugis turpiter foUicantibus; licet et capellarum sit pressum habere nasum. Alii simias Latino sermone vocatos arbitrantur, eo quod múlta in eis similitudo rationis humanae sentitur; séd falsum est.” 12 De simiis canum dorsum inpositis. Reddita post longum Tyriis est mira uoluptas, Qucm pavet ut sedeat simia blanda canem. Quanto magna parant felici tempóra regno, Discant ut legem pads habere ferae!
