Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Jankovits László: Alatta vagy fölötte? Humanista viták a költészet allegórikus jelentéséről (előtanulmány)
58 Új Dunatáj • 2014.2. szám amely szerint a későbbiekben döntő változást idézett elő Arisztotelész Poétikájának bővülő ismerete, amely új érveket adott a humanisták kezébe.’ A teljes levélváltás a költészet több területével foglalkozik. Ezekből az allegorikus beszéd kérdéseivel foglalkozunk: bővebben azzal, hogy a pogány költészet szavainak leple alatt a filozófia és a teológia tanítása rejtőzik. Giovannino levele kilenc tételbe szedi azokat az indokokat, amelyeket a költészettel kapcsolatban Mussato verséből kihüvelyezett, s e pontok szerint fogalmazza meg a maga válaszát. Ezek közül a hetedik kapcsolódik a rejtett beszéd kérdésköréhez. Az alábbiakban, a Függelék 1. pontjában a költő és a teológus érveit az eredeti szövegtől eltérően egymás után adjuk meg.5 6 Mintha a költő mellébeszélne válaszában. A szerzetes kifejezetten a metaforikus, rejtett értelmű beszédről szól. Amint arra Curtius rámutatott, Aquinói Szent Tamás nyomán elmagyarázza a különbséget a metaforikus beszéd által rejtett tartalom szélsőségesen ellentétes voltáról. A Szentírás az emberi értelmet meghaladó és jó esetben azt felemelő tartalmat rejt leple alatt, míg a pogány-antik költészet az emberi értelemhez sem felérő, azt lealacsonyító tartalmat leplez. A költő válaszában egyrészt indoklás nélkül igazolásnak veszi ezt az ellenérvet, másrészt olyan példát hoz fel (az ő tudása szerint) Claudius Claudianustól (mai tudásunk szerint Claudius Mamertustól),7 amely ugyan titokról szól, de egyáltalán nem leplezett beszédben. Márpedig ez a leginkább tényleges, valahonnan valahová vezető vita vita a pogány-antik költészetről a 14-15. században. A vitapartnerek később ennél közelebb aligha kerülnek egymáshoz: kevés kivétellel olyan helyzetben hangzanak el az érvek, amelyekben nincs tényleges vita. Néhány példát idéznénk. Az egyik Boccaccio invektívája a költészet ellenségei ellen, Az istenek leszármazásáról szóló grandiózus munkájának 14. részében. Itt az ellenfelek névtelenek, a vitatkozó szerző által képzett alakok: félműveltek, pénzhajhász jogtudósok, orvosok és (az 5. fejezetben) a papok. Ebben a fejezetben kerül sor a költészetet elleni érvek elősorolására - a rejtett értelmű beszédhez kapcsolódó érvekre azonban itt nem akadunk. A következő fejezetben a szerző elhatárolódik azoktól a versektől, amelyek szerzői „deorum suorum cantent illecebra et infanda 5 Mussato, Écérinide, i. m., xciii. 6 = Eugenio Garin, Ilpensieropedagogico dello Umanesimo, Firenze, Giuntine - Sansoni, 1958,10; Mussato, Écérinide, i. m., 46. 7 Mussato, Écérinide, i. m., 46.
