Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: A virágba borult mandulafa
50 Új Dunatáj • 2014.2. szám társaság zajongása hallatszott. A ciprusi görög diákok gyülekeztek a bérelt szálláson, a Podocattarók otthonában. Most is, mint évek óta, itt találkoztak rendszeresen. Gazdag, előkelő családok fiai voltak, akiket a messze Itáliába küldtek tanulni. Csak egy idegen volt köztük, ő is messziről jött, csak éppen ellenkező irányból, a hegyeken túlról, az északi Pannóniából. Janusnak hívták a diákot. A görögök őt befogadták, maguk közül valónak ismerték, mert olyasmit tudott, amit ők már nem. Csodálták is azért, mert idegen létére, értette az ő őseik nyelvét. Olvasta is azt, amit ők éppen újra, vagy visszatanulni jöttek Ferrarába. Janust befogadták, de azért idegen volt köztük. Félrehúzódva állt most is az ablakban, ahol egyébként is szívesen tartózkodott. Kicsit talán magát is bátorítva mormolta a Petrarcánál talált sort: „standomi un giorno solo alia fenestra” Ezt valahogy így formálta a maga helyzetére: Si quando in summa scribo meditorve fenestra (Fönt, ha az ablakban mélázok, vagy pedig írok) Az idézett petrarcai sorból különösen a „solo” / egyedül ragadta meg, és a helyzet, hogy ennek helye az ablak. Ez a valahogyan sem kint, sem bent talált rá arra, amit érzett. Vendéglátói maguk között görögül beszéltek, de a nyelvnek azt a módosult változatát, amelyet Janus nem értett. Ha énekeltek, és ezt szívesen tették, abból is legfeljebb egy-egy szóra ismert rá, ha az emlékeztetett a kedvelt ókori szerzőknél olvasottakra. Most is, ahogy zümmögték kedves dalukat, Janus már várta az ismerős szavakat: „anthiszmeni amigdalia” majd a vége felé „bari heimonia”. Az ének, úgy magyarázták neki, valami virágzó mandulafáról szólt előbb, majd visszafogottan, megcsendesedve a rá váró zord télről. Az ének is, a zajongás is hirtelen megszakadt. Belépett öreg mesterük Guarino. Érkezését rendszerint egy már-már a ceremóniához tartozó szabódás késleltette. Végül is a jól verselő Janust kérték arra, hogy a meghívást ünnepélyes formába öntse. Meg is történt ez, Csorba Győző segítségével idézem: Kérlek téged, e kornak fényessége, virága, bölcs Guarinóm, aki két nyelv csodamestere vagy, s annyi sokan hallgattuk már több éve a leckéd:
