Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Ritoókné Szalay Ágnes: A virágba borult mandulafa
Ritoókné Szalay Ágnes # A virágba borult mandulafa 51 légy vendégem, jöjj, ülj vacsorára közénk. Mint ahogy Evanderre Heracles látogatása, rám is tisztesség lesz, Guarinóm, a tied. A visszautasíthatatlan invitálás a két utolsó sorban rejlett: Quam dedit Evandro laudem Tirynthius hospes, hanc dabis ipse mihi, si meus hospes eris. A hivatkozás sokféle jelentést hordozott, olyanokat, amelyek a jelenlévők számára ismerősek voltak. Először is a folyton úton lévő Herkulest, ebben a történetben, amelynek forrása az Aeneis, az akkor ugyan szerény körülmények között élő, de előkelő származású Evander látta vendégül. Ez már maga is utalás volt az aktuális helyzetre. Még elegánsabb volt a célzás magának Guarinónak egy versére. O ugyanis éppen ezzel az utalással élt, amikor egy tisztelt tanárát hívta magához vendégségbe. De volt az értelmezhetőségnek mélyebb rétege is. Már a Senecának tulajdonított Herkules drámákban is van a hős tetteinek olyan magyarázata, hogy azok képletesen értendők. A szárazföld és tenger szörnyeit legyőző Herkules így lesz az emberiség jótévője, a „pacator orbis terrarum”. Coluccio Salutati a XIV. század végén, De laboribus Herculis címmel, nagy fölkészültséggel, alapos művet szentelt annak, hogy hogyan is kell értelmezni az ókorból örökölt, ahogyan ő nevezi, „fabulákat”. A műhöz, elöljáróban, egy terjedelmes bevezetést csatolt. Ebben a poetriáról értekezik általában, a költő isteni ihletettségéről, ettől érdemel az hitelt, amit mond, valamint a költői forma elsőbbségéről. A horatiusi „Aut prodesse volunt aut delectare poetae”-t úgy érti, hogy a költői fabula, máshol „imaginarius sermo”, a képes beszéd, vagy a Lactantiusnál talált „obliqua figuratio” arra szolgál, hogy élvezetes formában közvetítse azt a tudnivalót, ami az emberiség hasznára szolgál. Ezért értelmezendő Herkules valamennyi hőstette virtusként, amelyen valami emberi gyarlóság legyőzése értendő. Magát a hőst is, a korábbi attribútumok helyett, olykor úgy ábrázolják, hogy a legyőzött oroszlán bőréből pajzs, a Cacust agyonverő husángból pedig kard lesz. Ferrarában ekkor csak az udvar szórakoztatására a veremben sínylődő oroszlánok voltak láthatók. Legyőzendő szörnynek, és ezt meg is nevezték, a studia humanitatis ádáz ellenségét, a barbárságot tekintették. Uralmának éppen a Guarino meghonosította tudományok vetettek véget. Magát a mestert ezért helyettesíthette az egyébként őt ábrázoló érmén Herkules, természetesen a pajzsos-kardos megjelenítés.
