Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Tverdota György: Modernség, progresszió, szocializmus: Ady - Juhász - József Attila
44 Új Dunatáj • 2014.2. szám A kontextus eme alapvető összetevőinek meghatározása természetesen a retrospekció képességét, a mai gondolkodásunkban vészes vérszegénységben tengődő történelmi tudat igénybevételét követeli meg. Azaz kell, hogy elképzelésünk legyen arról, mit jelentett baloldalinak, modernnek és szocialistának lenni a huszadik század első évtizedeiben. E szavak az azóta eltelt időben, sőt, már az első világháború előtt és után, Juhász és Ady, illetve József Attila működése során sokféleképpen átértelmeződtek, és főleg átértékelődtek. Olyannyira, hogy a posztmodern, és az általa teremtett vákuumba belépett és a nyomában kialakult légszomjas atmoszférában virulensen élősködő mítoszképző konzervativizmus már-már a modernség fényének, a baloldal fáklyájának és a szocializmus messzire világító tüzének teljes fogyatkozásával fenyegetett. Ha tényleg meg akarjuk érteni, milyenek vagyunk, milyen úton jutottunk odáig, ahol ma tartunk, akkor Ady, Juhász és József Attila elemzésével, példájuk élesztésével módunk lesz a történetileg megértett fogalmak és a szavak mai értelme és jelentősége közötti folytonosság újrateremtésére. Legfontosabb feladatunk talán a fogalomhasználatban és a három költői név konstellációjában rejlő feszültségek feloldása. Baloldaliság, szocializmus és modernség ugyanis a köztük lévő átfedések ellenére sem szinonim fogalmak, akár halálos meghasonlás is kialakulhat közöttük, ahogy Ady, Juhász vagy József Attila szuverén költői világai sem hozhatók büntetlenül közös nevezőre. Ugyanakkor biztonságos átjárók is kiépültek közöttük, sőt, vannak pontok, amelyeken észrevétlenül átmennek egymásba. A különbségeknek és átmeneteknek ezt a dialektikáját soha nem veszíthetjük el szemünk elől. Elsőként mégis a fogalmak átjárhatóságát szeretném hangsúlyozni. Mindhárom költőnek, eltérő mértékében és más-más módokon volt jelentős érintkezése például a sokarcú szocializmussal. Az is elmondható róluk, hogy egész pályájuk során mindhárman a tágabb vagy szűkebb értelemben vett baloldalhoz tartoztak. De a szocializmus annyiféle, sokszor előnyös, ám alkalomadtán elborzasztó arculatát és árnyalatát mutatta fel már a huszadik század első felében, s a baloldaliság annyiféle cserebomláson keresztül tartotta fenn jelentését, hogy a három költő hozzájuk való viszonya akár egyetlen pályán belül is nagy belső ellentéteket mutat. Egy azonban bizonyos: mindezek a tendenciák, törekvések valamilyen módon a modernség széles alapzatára épültek rá. Lehetett valaki szociáldemokrata, kommunista, anarchista, liberális, szabadkőműves vagy másfajta elkötelezettségű, helye és értéke a modernség univerzumában jelölhető ki. A gondolkodásnak, az ízlésnek, a viselkedésnek az a nagy hulláma hordozta a hátán őket, amely a 19. és 20. század fordulóján hazánkat is elérte, végérvényesen elsodorva útjából a konzervatív-retrográd
