Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)
22 Új Dunatáj • 2014.2. szám A darázs felzúgott egy pillanatra, aztán elszállt a fülem mellett. El nem tudtam gondolni, mért kellett volna óvatoskodnom, főleg kint a faluhatárban. A kukoricásban hallgatózott volna valaki ? Azért oda nem jön ki senki, hogy bennünket figyeljen. Annyit nem gyalogol. Kérdeztem volna még ezt-azt Krisztiántól, de visszament a helyére, ahol eddig ült, mint aki erről sem most, sem máskor nem akar beszélni. Egyébként is tálalták a vacsorát: csigatésztával a levest, utána pörköltet. Majd hozták a süteményes tálcákat is. Rajtuk tortákat, réteseket. Ekkor már szólt a zene, a vendégek koccintgattak. Felkértem Borit táncolni, megdicsértem, milyen jól néz ki, próbáltam kedves lenni hozzá. Gondolataimban azonban visszavisszasettenkedett, amit Krisztián mondott. Amiből Bori észre is vett valamit, mert még ő kínált borral, legyen már jobb kedvem. Mi bajom van?- Nincsen semmi - válaszoltam neki mosolyt erőltetve az arcomra, s megcsókoltam a vállát, átöleltem. Éjfél volt, amikor a vacsora után feltűnt a vőfély, az egyik kezében hokedli, amit a sokadalom közé penderített, a másikban egy kendővel leterített szakajtó , s elrikkantotta magát:- Eladó a menyasszony! - s kikapta kezem közül Borit, aztán adták kézről kézre, a férfiak, nők dobálták a pénzt a csuhékosárba. A cigányok meg húzták a talp alá valót. Borit úgy kellett kimenekítenem a sátorból. Odakint már várták az asszonyok, akik segítenek neki átöltözni a menyecskeruhába. A haját is felkontyolnák, ha lehetne, nem lenne rövid.- De majd feltupírozzuk! - nevettek az asszonyok Észre se vettem, hogy már hajnalodott. Kezdtek pilledni a vendégek. Voltak, akik már elmentek.- Ebből nem lehet megélni - mondta valaki -, dolog van otthon. Hiába van hétvége. Guszti egy lányt ölelgetett hátul. A sarokban apám danolászott valakivel. Hívtam anyámat, hogy számoljuk meg a pénzt, amit „Bori keresett”. A ház legbelső szobájában találtunk helyet, ahol le tudtunk ülni. A Bori „keresményéből” kiszámoltam, mennyit kell fizetni a zenészeknek, mennyibe kerül a sátorbérlet, az evőeszközöket se ingyen adták kölcsön a falusi vendéglőből. Ezt a pénzt odaadtam anyámnak, hogy tessék, ez a magáé. Fizesse ki belőle, amit kell.- Ne mindent maguknak kelljen! Nekünk is maradt még valamennyi összeg. Varrógépet veszünk majd belőle, Bori tudjon min dolgozni.
