Új Dunatáj, 2014 (19. évfolyam, 1-4. szám)

2014 / 2-3. szám - Serfőző Simon: Semmi sem úgy van (2. rész)

20

Új Dunatáj • 2014.2. szám

Épp jókor érkeztünk vissza, mert a menyasszony már az ajtóban állt, nem régen lett készen. Mindenki csak nézett, milyen csinos a csipkében, fátyolban. Szokatlan szabású a ruhája, ami kissé feltűnő, mégis ízléses. Örült Bori anyja, az apja is büszke volt a lányára, láttam rajta.- Ügyes varrónője van - jegyezte meg.

Hát még ha tudná, hogy aki varrta, ott állt előtte. Ezt azonban nem árultuk el neki, se az anyjának. Majd. Sor kerül arra. Ök se teregetnek ki mindent, hogy lássa, aki elmegy az utcájukban.

Az örömapa bort hozott egy kancsóban. Igyunk egy pohárkával, kínált bennünket, mielőtt a lagzis házhoz indulnánk. Én közben felvettem az öltönyömet, amit az esküvő után levetettem, ne gyűrődjön az úton. Aztán kértem még egy másik pohár bort is, hátha segítene legyűrni az izgatottságomat. A délelőtti esküvő se ajzott fel annyira, mint az, vajon mit mondanak a szüleim, ha megérkezünk? S hogy rendben van-e minden, nehogy a vendégek megszólják őket. Olyan meghívottak is lesznek, akik az ország másik végéből érkeznek. A kedvükben kell járni nekem, Borinak is, hogy jól érezzék magukat. A zenészek vajon megérkeztek-e időben? A felszolgáló asszonyok elkészültek-e a vacsora tálalásához ?

Annyi mindenre figyelni kell.

Megkértem Bori apját, segítsen ő is, amit kell. A kérésem nem csak mostanra szólt. Van egy lova az istállóban, holnap befoghatna a szekere elé, hogy mindenkinek, akiktől kértek valamit a szüleim, nagyfazekat, vájdlingokat, hurkatöltőt, padokat, asztalokat, egyebeket szállítaná vissza.

Meg lesz, ne törődjek vele, lapogatta megnyugtatólag a vállam.

A harmadik munkahely már, ahol mostanában dolgozik, ha nem is sokáig. Utána várja majd a nyögdíjat, ahogy mondta. Meg másoknak szekerezik még ezt-azt, ha megfogadják fuvarosnak, s amíg bírja.

Feleségének is öröm sütött az arcán: férjhez megy a lánya. Ezt is megérte. Érdemes volt élnie, nélkülöznie. S hátha a lányának könnyebb élete lesz, mint neki volt a férje mellett. Mit se tud arról, mi miken megyünk keresztül. De ne is tudjon. Az agyvérzéses betegsége miatt szomorítja őt elég keserűség, mi már ne tegyünk hozzá. Alig tudott úgy ahogy felépülni, tétován mozog azóta is.

Anyám megérezhette, hogy elindultunk a lányos háztól, nem járhatunk messze, mert ahogy befordultunk a sarkon, szaladt elébünk, törölgette kezét a kötényébe. Csakhogy megjöttünk! - örvendezett.- Titeket vár mindenki! Hol vagytok már? - kérdezgették tőlem a vendégek. Alig tudtam nekik mit mondani.