Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Alabán Péter: Értelmezések harca: Teleki Pál megítélése a történeti irodalomban
Alabán Péter • Értelmezések harca 69 rül kibontakozó legendákra, amelyek Teleki emberi mivoltára, belső tulajdonságaira vetnek fényt az olvasó előtt. Kiemelik állandóvá vált lelki gyötrődéseit, vívódásait, amelyekből egyenes út vezetett az 1941 márciusában keletkezett jugoszláv-német konfliktusban Magyarországon előállt „rémes helyzet” megoldhatatlansága okán elkövetett öngyilkosságára. Tilkovszky idézi Churchill külügyminiszterének, Edennek a véleményét, amelyet Barcza György londoni magyar nagykövetnek mondott: „Teleki volt az utolsó, akiben mi bíztunk.” A kormányfő halálához ugyanakkor többen titkos reményeket fűztek, azt önfeláldozó tettként értékelték. A közeli barátnak számító nagykövet egyenesen a tragédia okozta esetleges, a hazánk iránti megengesztelődés felől erkölcsi és politikai haszonról beszélt.51 Egy másik tanulmány szintén így vélekedik: Teleki halálával az angol sajtó szokatlanul nagy terjedelemben foglalkozott. Méltatták politikusi-tudósi pályafutását, s egyetértettek abban, hogy életét adta hazája függetlenségéért és az ország becsületéért. Churchill a kabinetfőnökét küldte el Barczához részvétnyilvánításra, mellyel összefüggésben nem minden ok nélkül állapíthatta meg a követ: „Ezen a szomorú napon ismét népszerűek voltunk Londonban.”52 A nemzetközi szakirodalom ellenben más nézeteket is képviselt: Macartney brit professzor 1956-ban megjelent „Öngyilkosság” című írása egyáltalán nem menti fel semmi alól Telekit a jugoszláv konfliktussal összefüggésben, sőt kiútkeresési kísérletei ellenére az ellenállás hiányára tér ki és a felelősségét hangsúlyozza.53 A korábbi időszakhoz képest meginduló szemléletváltozás azonban vitathatatlan, Tilkovszky így egyes, bántóan fölényes, olykor azonban felületes írás kapcsán továbblépésre ösztönöz az objektívabb valóság megismeréséhez. A Helikon mellett a Gondolat Kiadó gondozásában is jelent meg új megközelítésmódot követő alkotás. A Magyar História című sorozatban szintén született olyan kötet, amely foglalkozott érintőlegesen Teleki Pál személyiségével és politikájával. Romsics Ignác 1982-ben megjelent, a Horthy-kor első felével foglalkozó Ellenforradalom és konszolidáció című kötete a tudós és politikus jellemvonások keveredését, s részben ebből levezetve, a konzervatív kormányfő helyét próbálja meghatározni a korszak politikai palettáján. A hagyományos baloldallal éppúgy, mint a középrétegek szélsőjobboldali csoportjával szembenálló, a polgári rend megteremtésére törekvő Telekit Bethlen Istvánnal hasonlítja össze a történész. Véleménye szerint leginkább az a politikai véna hiányzott belőle, amely utódjában megvolt: „Bizonyos 51 Tilkovszky, 1989: 23. 52 Bán, 1997 53 Uo.:82.
