Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 1-2. szám - Alabán Péter: Értelmezések harca: Teleki Pál megítélése a történeti irodalomban
Alabán Péter • Értelmezések harca 63 Dolgozatunkban igyekszünk számba venni azokat a történelmi vonatkozású területeket, amelyek kapcsán a legnehezebb ütköztetni az eltérő véleményeket egy objektív, azaz kellőképpen tárgyilagos, oktatási munkánk során is hasznosítható valóságkép megrajzolásához. Ehhez több korszak több alkotását szükséges áttekinteni, figyelve azok forrásanyagára, azok típusaira és csoportjaira, az írásos művek megközelítésmódjára, szerzőjük szemléletére és betöltött pozíciójára, adott kor politikai és társadalmi közegére és meghatározottságára. Áttekintésünk nem lehet teljes, habár több körből, többfajta munkát használtunk fel: az említett monográfia mellett összefoglaló művek, tanulmánykötetek, folyóiratban és elektronikusan (is) elérhető cikkek, recenziók és - nem véletlenül - nem csupán történelmi, hanem közéleti témájú lapokban megjelent írások szerepelnek a felhasznált irodalomban. Aföldrajztudós A fentiekben leírt ellentmondások tényét erősítheti, hogy Teleki Pál halálát (1941. április 3.) követően szinte a történtekkel egy időben jelentek meg olyan művek, amelyek mondhatni azonnal reflektáltak életpályájára. Természettudományos munkássága mellett a történeti földrajz, a kartográfia és a politikai földrajz terén szerzett, nemzetközileg is elismert szakmai érdemeit emelte ki Kádár László már a következő évben (1942) megjelent cikke. A szerző leginkább Teleki összefüggéseket feltáró, az ok-okozati összefüggésekre rámutató elemzéseit, a közgazdaságtant, vagy akár az áruismeretet és a gazdaságtörténetet érintő, s a tanító munkájában is sikeresen felhasznált kutatási eredményeit emelte ki, hozzátéve az egyik legfontosabb, jellemét és szakmaiságát jól reprezentáló tanítását: nevezetesen a nemzetiségi kérdéssel, valamint a határok állandóságával összefüggő vezérlő gondolatot, ami kutatásait irányította. „Mindkettő égető kérdése a trianoni csonkaországnak, de egyúttal Magyarország örökös gondja is. A természeti erők parancsolólag fogják össze Magyarország táját évezredes domborzati és politikai határokkal, a népi megoszlás ezt az egységet valamennyi nemzetiség kárára megszűntetni igyekezik. Ezt csak a medence közepén lakó pusztai magyarságnak a szentistváni állameszmében kifejezésre jutó politikai bölcsessége tudja kiegyensúlyozni és a harmonikus tájállami életet fenntartani.”40 Az idézet kortársi vélemény, amely eredeti szakterületének 40 Kádár, 1942
