Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 / 3-4. szám - RECENZIÓK - Karika Ágnes: Müller János: Deutsche Volkslieder aus Kakasd c. kötetének bemutatása
MÜLLER JÁNOS: DEUTSCHE VOLKSLIEDER AUS KAKASD C. KÖTETÉNEK BEMUTATÁSA Közel harminc éve Kakasdon élek. Tagja vagyok a kakasdi német kórusnak, a Német Nemzetiségi Egyesület elnökeként igyekszem megtenni mindazt, amit a hovatartozásom diktál, hiszen ez a faluközösség felkínálta nekem a valahová tartozás érzését és ez számomra nagyon sokat jelent. Én ide, ebbe a sok szempontból különleges falukörnyezetbe illeszkedtem bele, míg a szerző, Müller János innen származónak vallja magát. Én itt találtam meg az életteremet, itt élem hétköznapjaimat, ő, bár nem itt született, ide jár „haza”. Szülei még megszületése előtt Szekszárdra költöztek, de a kötelék már kisgyermek korában kialakult, hiszen a meghatározó évek nyarait rendre itt töltötte a nagyszülőknél. Ahogy az idegen átutazik Kakasdon és szinte beleütközik a tekintete a Faluház templom-szerű épületébe, rögtön a falu létezésének lényegére talál. Két népcsoport, a németség és a Bukovinából ide települt székelység együttélését szimbolizálja a „sváb” és a „székely” torony békés megférése abban az épületegyüttesben, ami a falu életének központi helyszínévé vált. A történelem sorsfordulói alakították ki a mai helyzetet, hiszen a második világháború végéig Kakasd az 1720-as években kezdődő német betelepítéseknek köszönhetően döntően németajkú település volt, egészen az 1945-46-ban kezdődő erőszakos kitelepítésekig, ill. a bukovinai székelyek ekkor történt betelepítéséig. Ekkor alakult ki az addig németajkú emberek lakta falu mai nemzetiségi összetétele a környező településekhez hasonlóan: ma már kis létszámban élnek itt a német dialektust anyanyelvként beszélő családok. A kakasdiak kötődnek a múltjukhoz. A székelyek olvashatják a saját történetüket, könyvből is tanulhatják a mese- és népdalkincsüket, feleleveníthetik szokásaikat, hiszen Sebestyén Ádám értékes munkáiban mindezt feldolgozta. Az itt élő németség története szorosan összefonódik a falu majdhogynem legkorábbi történetével. A ma Langenauban élő, magát a kitelepítés után is kakasdinak valló Johann Fritz helytörténeti munkáiban feldolgozta a falu történetét: a kezdetektől egészen a második világháború végéig, ill. azon is túl, a kitelepítettek sorsát is részben nyomon követhetjük. Sajnos ezek a munkák egyelőre igen csekély példányszámban és csak német nyelven hozzáférhetőek, ezért is tartjuk fontosnak, hiánypótlónak ezt a népdalgyűjteményt.
