Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

Veres András • „Szeretném, ha szeretnének”

49

Ady szereplési lehetőségei leszűkültek, 1918 augusztusáig nem talált kiadót új verseskötetének. Az elhúzódó háború elvesztése miatt kirobbant elégedetlenség 1918 végén kormányzati pozícióba emelte Ady politikai elvbarátait. Nyilvánvaló, hogy korai halála után tág tere nyílt a kisajátításának, és ebben ismét nem a művészi jelentősége játszotta a meghatározó szerepet.

Az első határkő az Ady-recepció történetében: ezerkilencszáztizenkilenc. Ekkor lépett színre Szabó Dezső, akinek értelmezésében Ady a magyarság közeli pusztulását vizionáló és népét ettől óvni próbáló próféta, s akinek szavait mintegy beteljesítette a világháborús pusztulás és vereség.16

Addig csupán két nagyobb irányzat uralta az Adyról szóló közbeszédet. A baloldali (a polgári radikális és a szociáldemokrata) értelmezés mindenekelőtt a feudális, úri Magyarország ellenfelét látta benne, az eljövendő forradalmak hírnökét. A Nyugat köre viszont a magyar költészet nagy megújítóját, a modern életérzések reprezentatív kifejezőjét és elfogadtatóját méltatta Adyban.

1919-től felzárkózott melléjük egy harmadik irányzat is, melynek a nemzeti radikális irányba fordult Szabó Dezső volt a spiritusz rektora. Miközben kérkedett azzal, hogy nem volt Ady barátja, jóval többre pályázott: Ady szellemi végrendeletének kizárólagos végrehajtója akart lenni. Első lépésként a költőt magányos hőssé próbálta avatni, és szembeállította tényleges elvbarátaival, nyugatos és polgári radikális kapcsolataival. Kezdetben, az ellenforradalom uralomra jutása idején, amikor Szabó Dezső ideológiai vezető szerepet vállalt, Ady politikai költészetét megkísérelte diszkvalifikálni. Később, miután szembe helyezkedett a berendezkedő Horthyrezsimmel, már Ady forradalmas programját tette magáévá.

1924-ben a költő emléke ellen fellépő Herczeg Ferencet szinte elsodorta, viszszafordítva rá a nemzetárulás vádját. Bebizonyosodott - dörögte Szabó -, hogy a „destruktív” Ady látta el fajtája hiteles védelmét, míg az őt támadó Herczeg asszisztált a háborúhoz, a „nagy magyargyilkossághoz”17 Szabó Dezső szerint folytatni a régi Ady-vitát egyenlő azzal: úgy tenni, mintha nem lett volna háború, nem követ16 1919-ben a Nyugat Ady-emlékszámában Déry Tibor is, Szabó Dezső is a nemzet költőjeként méltatta. Déry Tibor a maga szocialista és avantgárd hite felől közelített Adyhoz, és a marxista világtörténelmi perspektívába állítva minősítette őt a magyarság reprezentatív költőjének. Az „utolsó nemzeti költődnek nevezte ugyan (amivel a meghaladandó múlthoz sorolta), de éppen abban látta jelentőségét, hogy az elmúlás zseniális kifejezője volt. Szabó Dezső viszont „fajmagyar” nézőpontból értékelte Adyt, s Déryvel szemben nem az „utolsó”, hanem éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag az „első nemzeti költődként méltatta Adyt.

17 Szabó Dezső: Ady-kérdés (Válasz Herczeg Ferencnek). (Első megjelenési helye: Világ, 1924. augusztus 5.) Új kiadása in Uő: Egyenes úton. Tanulmányok ésjegyzetek. Püski, Bp. 2003.1. kötet 293-296.