Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

48

Új Dunatáj • 2013.3-4. szám

emésztő vágya, hogy mindenki róla tudjon, és róla beszéljen, hogy közismert legyen, mint egy teniszbajnoknő vagy egy soká körözött gyilkos.”12

Ismételten viták középpontjában állva, a közvélemény Adyt totális lázadónak tekintette, aki kedvét leli a normák fölforgatásában. S nem csupán a különféle tabuk ledöntéséről és a költői illetékesség radikális kiterjesztéséről szólt ez, hanem egy szándékosan kirakatba tett, folyamatos botrányokozásról is. Nietzscheánus küldetéstudatról, hírlapírói kivitelben. Ady féltékenyen őrködött költői elsőségén, és nem egyszer elhatárolódott saját táborától is. Közönsége ahhoz szokott hozzá, hogy őt igazán olvasni nem lehet másként, mint „állandó viaskodással és állandó megütközéssel.”13 Tulajdonképpen a túlméretezett hírlapi támadássorozatnak köszönhető, hogy az új magyar költészet akkora figyelmet keltett.

Egy pillanatra előreugrok az időben. Ismeretes, hogy Kosztolányi Dezső 1929-ben közzétett hírhedt „különvéleményében” egyszerre támadta Ady személyét és kultuszát.14 Vele szemben sokan, mint Babits Mihály, megvédték Adyt, de nem tagadták a kultusz kártékonyságát. Ám az is előfordult, mint Lengyel Menyhért vitacikke, amely nem Adyt vette védelmébe, hanem magát a kultuszt. Lengyel arra hivatkozott, hogy Ady fellépése előtt alig olvastak verset Magyarországon, és „abban a felzúdulásban, rengeteg vitában, rajongásban, ellentmondásban, melyet maga körül keltett, irtózatos s egyben szelíd erejével egyszerre divatba hozta a lírát.” Nemcsak a maga számára „nyerte meg a líra nagy csatáját”, hanem az egész költőnemzedéknek (benne Kosztolányinak) is.15

Az 1910-es évek verselgető fiataljai anyanyelvűkként beszélték és idézték Ady költészetét. De igazi kultusza csak a halála után kezdődött. Ebben meghatározó szerepe volt az 1914-es háborúban kezdeményezett újabb nagy támadássorozatnak, illetve a háború elvesztésének.

A konzervatív tábor ugyanis a háború alatt elérkezettnek látta az időt arra, hogy amit nem sikerült 1909-1910-ben elérnie, azt végre keresztülvigye, és leszámoljon Adyval is, a NyugattA is. Az utóbbinak már a neve is gyanússá vált, hiszen a nyugati államok közben háborús ellenfelek lettek. A nemzetárulás vádja kézenfekvőnek tűnt. A nemtelen támadásoknak csak a magyar hadi helyzet válságosra fordulása vetett véget.

12 Szerb Antal: Magyar irodalomtörténet. Magvető, Bp. é. n. [ 11. kiadás] 440.

13 Keresztury Dezső: Ady Endre. Hozzászólás egy Ady-ankéthoz (1969), in Uő: Örökség. Magyar író-arcképek. Magvető, Bp. 1970.

14 Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről. Első megjelenési helye: A Toll, 1929. 13. szám (július 14.), 7-21. Új kiadása: in Kosztolányi Dezső: Tükörfolyosó. Magyar írókról, i. m. 373-387.

15 Lengyel Menyhért: Utóirat. Pesti Napló, 1929. július 20. 10.