Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

46

Új Dunatáj *2013.3-4. szám

Az elmondottak alapján akár azt hihetnénk, hogy Ady csupán költészete lázadó attitűdjének és populáris regiszterének köszönhette sikerét. Csakhogy már a korai lírája is jóval összetettebb annál, semhogy le lehetne így szűkíteni. Példaképpen az ifjú Lukács György Adyról és az új magyar líráról szóló úttörő írását említeném, melyet a Huszadik Század 1909-es évfolyamában Jászi Oszkár lehozott, s amely éppen az effajta redukcióval szemben próbált érvelni.8 Ha tüzetes szövegelemzésnek vetjük alá, kiderül, hogy korántsem a forradalmár Adyt ünnepelte. Az első pillantásra elismerőnek tűnő kiinduló állításáról („Mert hiába minden, Ady mégis a magyar versek Adyja elsősorban, a forradalom nélküli magyar forradalmárok poétája.”) kiderül, hogy valójában úgy értendő: a magyaroknak igazában csak ez a forradalmas Ady kell, holott ő sokkal több annál, mint Lukács írja, „egy nagy, misztikus érzés kiáradása mindenfelé és mindenhová”.9 Jászi azt hitte, hogy mint ő, Lukács is a magyarságverseket preferálja - azaz éppúgy félreértette a cikk intencióját, mint utóbb, marxista korszakában maga Lukács is, aki a forradalmár Ady apoteózisának vélte hajdani írását.10

Adynak abban is szerencséje volt, hogy a Budapesti Napló kihullása után az 1908-ban induló Nyugat lett verseinek legfőbb fóruma. Nemcsak első munkatársa a lapnak, hanem példaképe, lobogója és lógója is. Már 1909-ben a Nyugat külön Adyszámot adott ki. 1913-tól szerkesztőként is feltüntették a nevét. Mivel a folyóiratot irányító Osvát Ernő kizárólag a művészi minőséget vette figyelembe, Ady versei már csak ezért is hamar esztétikai mércévé váltak az új irodalom hívei körében. (S figyelemre méltó, hogy a Nyugatot lebecsülő avantgárd költők is elismerték őt, pontosabban egyedül Adyt ismerték el.)

Más kérdés, hogy a körülötte kialakult kultusz éppen a leegyszerűsítő értelmezésekhez köthető; a közvélemény figyelmét felkeltő viták egy pillanatig sem korlátozódtak tisztán esztétikai szempontokra.

Itt kisebb kitérőt kell tennem. A 19. század elején és derekán még a nemzeti irodalom megteremtéséért folyt a küzdelem, az iskolai kánon a klasszikus görög és latin irodalomra épült. A reformkorban az irodalmi élet még igencsak kicsi és belterjes volt. A szélesebb közönség hazafias ügynek tekintette ugyan a magyar nyelvű irodalom támogatását, ezért pártolta, de nem olvasta. Csak a kiegyezés után alakult ki először a

8 Lukács György: Új magyar líra. Huszadik Század, 1909. október. Kötetben in Uő: Ijjúkori müvek (1902-1918). Szerk. Tímár Árpád. Magvető Kiadó, Bp. 1977.247-263.

9 I.h. 248., illetve 250.

10 Részletesebben írtam erről: Veres András: Dilemmák és lehetőségek a mai Lukács-kutatásban. Fordulat, 10. szám [2010. december] 106-120.