Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

44

Új Dunatáj *2013.3-4. szám

relmetlen radikalizmusát messianisztikus csodavárásra kárhoztatta. „Nem kellene Budapestről kisöpörni minden budapestit - olvashatjuk ugyanabban a cikkében csak ki kellene cserélni őket. Mágnásai, hivatalnokosított dzsentrije, gazdag zsidói, agyvelőtlen polgársága, hatalmas iparlovag-kasztja, írói és művészei például undorítók.” De a lebonyolítandó csere ellentételeként csak a bizonytalannak tudott jövőre és a nem kevésbé bizonytalanul körvonalazott alsó néposztály felemelkedésére tudott hivatkozni: „Kiké legyen Budapest és kiké legyen ez az ország? Csak azoké, akik lent vannak s akik igézett népe a kultúrának. De ez talán nem is a jövő zenéje, ez egy erőszakolt álom.”5

Ady messianizmusa következett Jásziék ambivalens pozíciójából. Programjuk első pillantásra nem a nyugati minta mechanikus átvétele volt, hanem az annak árnyoldalait elkerülő, javított változaté. Valójában amikor egyszerre akarták a polgárosodást és a vele járó negatív következmények elkerülését, - elődjeikhez, Eötvös József centralista köréhez hasonlóan - nem csupán racionális és pragmatikus ösztönüknek engedelmeskedtek, hanem a kapitalizmussal szembeni eredendően értelmiségi, „emberbarát” nézőpontból megfogalmazott erkölcsi fenntartásaiknak is érvényt kívántak szerezni. Miközben a magyar megkésettség miatt radikális változásokat sürgettek, ugyanakkor - a maguk citoyen eszményének magasáról - korlátozták volna a kapitalizálódás ütemét. Jászi egyenesen rossz néven vette, hogy a tőkések a profitot hajszolják, ami jól érzékelteti, hogy mennyire volt tisztában a közgazdasági egyszereggyel.6

Nem kevésbé volt átütő hatású Ady szerelmi lírája. Sinkó Ervint (mint visszaemlékezésében elbeszéli) tizennégy évesen jegyezte el költészetével Az én menyasszonyom című vers első két sora: „Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, / De elkísérjen egész a síromba.” „Ady megtanított verset olvasni - írta Sinkó. - Addig a vers vagy ünnepi szavalat, vagy pedig nóta volt. Egyszerre valami egész más lett. Viaskodás magával az élettel, égiháború és vallomás, kihívás, ujjongás, hadüzenet és sírás. A hőfoka miatt.”7

5 Valamennyi idézet Ady Endre Kiké legyen Budapest? A jövő zenéje az utcán című, a Budapesti Naplóban 1907-ben publikált cikkéből való.

6 A nyugati minta adaptálásának ambivalens megítélését illetően nincs nagy különbség a centralisták, a századelő reformnemzedéke és a népi írók mozgalma között. Valamennyien gyökeres és teljes átalakulást sürgettek, a magyar gazdaság és társadalom mélyreható modernizációját, de szabályozott keretek között, felülről vezérelve, a humán értékeket képviselő értclmiségfelügyelete mellett. Aufklérista beállítottságuk szembetűnő: hasonlíthatadanul többet törődtek az emberek átnevelésével, mint a modem piac megteremtésével.

7 Sinkó Ervin: Ady Endre (1963), in uő: Szemben a bíróval. Válogatott tanulmányok. Szerk. Sükösd Mihály. Gondolat, Bp. 1977.336-337.