Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

Veres András • „Szeretném, ha szeretnének”

43

(és egyáltalán Budapestre), s költőként is, újságíróként is favorizálta őt. A Budapesti Napló a darabontkormány félhivatalos lapja lett, Ady pedig szerepet vállalt az általános választójogért folytatott küzdelemben, s a kormány bukását követően a költő szinte menekülni kényszerült az országból.

Ekkortól datálható személyes barátsága Jászi Oszkárral és formálódó polgári radikális körével. Jászi nagyon hamar felismerte Ady költészetének értékét, de csaknem kizárólag a politikai lírája iránt mutatott érzékenységet. Pártfogásába vette őt, bevonta minden általa vezetett szervezetbe, a szabadkőműves Martinovics Páholytól a Polgári Radikális Pártig. Jászi Oszkár az egész progresszív tábor meggyőződésének adott hangot, amikor azt írta, hogy „miként Petőfi tisztábban szimbolizálja a 48-as nemzedék forradalmi magyarságának egész érzésskáláját és célkitűzéseit, mint Kossuth vagy bárki más a vezető politikusok közül: azonképpen Adyt fogja tanulmányozni a jövő történetírója, ha a huszadik század Magyarországa nagy lelki krízisét megérteni törekszik.”3

A Jászi Oszkár mögött felsorakozó tábor persze nem volt valami nagy. Ady valójában kockázatot vállalt a korabeli politikai nyilvánosságban, amikor a polgári radikálisok és szociáldemokraták kisebbségi álláspontjához csatlakozott.

O pedig felbecsülheteden értéket jelentett Jásziék számára, már csak azért is, mert a maga törzsökös magyarságával mintegy „birtokon belüliként” képviselte azokat a nyugati értékeket, amelyeket a konzervatív és idegengyűlölő úri Magyarország kozmopolitaként utasított el.4 Látomásszerű tájverseiben a kulturáladan magyar glóbuszt egyszerre szembesítette a művészet és a kultúra „fővárosával”, Párizzsal (a történeti térben) és (a mitikus időben) a költészet és a magyarság feltételezett keleti őshazájával, a legendás Gangesz parti tájjal.

A magyarság mozdíthatadanságának élménye („Ez az egyetlen ország, ahol még a természettudományi törvények is csődöt mondanak” - írta Ady 1907-ben) tü3 Jászi Oszkár: Egy verseskönyvről. (Eredeti megjelenése: Világ, 1914. február 22.5.) Űj kiadása: Jászi Oszkár publicisztikája. Válogatás. Vál., szerk. és a jegyzeteket készítette Litván György, Varga F. János. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1982.208. Jászi Oszkár a Ki látott engem? című Ady-kötet megjelenése alkalmából írta cikkét.

4 Az Ady magyarsága és modernsége című konferencián Tverdota György előadása {„Add ki a jussomat: pénzt, paripát, fegyvert”. Ady magyarsága) állította középpontba, hogy Ady „oppozíciós nemzettudata a birtokon belüliek testvérharcára épült”, s az ő ellentmondásos helyzetét a „fajából kinőtt magyar” formula fejezi ki legtalálóbban. „Nem jelent ez kevesebbet - tette hozzá Tverdota mint hogy Ady a nemzettudatba, annak legteljesebb érvényben tartásával bevezette a társadalmi antagonizmus, a nemzet belső szétszakadásának képletét.” Kosztolányi Dezső 1929-ben írt Ady-ellenes pamfletjében jó érzékkel pécézte ki költőtársa pozíciójának problematikusságát, amikor érzékeltette a plebejus fellépés és a kisúri öntudat között feszülő ellentétet: „Ady szintén demokrata, de túlontúl sokat emlegeti, hogy úr is, Ond vezér ivadéka.” - Kosztolányi Dezső: Az írástudatlanok árulása. Különvélemény Ady Endréről (1929), in Uő: Tükörfolyosó. Magyar írókról. Szerk. és a jegyzeteket készítette Réz Pál. Osiris Kiadó, Bp. 2004.380.