Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

42

Új Dunatáj • 2013.3-4. szám

Első sikereit politikai és szerelmi költészetével aratta. A kettő természetesen nem egészen ugyanazt a közönséget hódította meg.

Ismeretes, hogy vidéki újságíróként indult, és a fennálló status quo radikális megváltoztatását szorgalmazta. Politikai éleslátása több mint száz év távolságából még inkább figyelemre méltó. Kevesen ismerték annyira az elmaradottságához öntudatosan ragaszkodó magyar mentalitást, mint ő.

Publicisztikája mintegy kísérleti műhelye volt költészetének. Első jelentős kötetének, az Új verseknek már a nyitó darabja is egyik politikai cikkének attitűdjét és kifejezésmódját veszi át.2 Eredetisége a szimbólumok használatában mutatkozott meg először.

A politikai szimbólum szükségképpen totalizáló és egyszerűsítő. Ady úgy próbálta meg kiaknázni a szimbólumok egységesítő képességét, hogy közben igyekezett megszabadulni az álságosnak tudott egyszerűsítésektől. Először a publicisztikájában kísérelte meg azt, hogy a jelképeknek összetett jelentést tulajdonítson (amihez hozzátartozott, hogy a készen talált szimbólumokat eleve gyanúval fogadja, és saját leleményeit állítsa helyükbe). Tulajdonképpen így járt el a „magyar Ugar” költőjeként is.

Rendkívüli hatását konfrontativ magatartásának köszönhette elsősorban. Egy fölöttébb ellenőrzött ideologikus térben, a sokat sulykolt jelszavak világában, lépett fel Ady a maga új, a beidegzéseket mélyen sértő jelképeivel, és ezeket a protestáló gesztus túlfűtött, felfokozott modalitásával emelte a versek centrumába.

Kevésbé szokás emlegetni, hogy a rá jellemző politikai érdekeltség merőben szokatlan volt a századforduló magyar költészetben. Bár a reformkor közéleti lírája és főként Petőfi nyomán a politikai költészet elvileg polgárjogot nyert, a kiegyezést követően a líra megújítói gondosan kerülték a politikát. Ady „életes” költészete merőben más világot vetített olvasói elé, a mindennapok „közönséges” gondjait is költői témának tekintette. Még a legelszántabb híveinek is idő kellett ahhoz, hogy politikai verseit ne tekintsék költőietlen szövegeknek, sőt úgy fogják fel őket, hogy a politikát akarják meghódítani a költészet számára.

Kifejezetten szerencséje volt, hogy éppen az 1905-ös kormányzati válság kritikus időszakában találta meg saját költői hangját. így fogékonyabb közönségre talált, s maga is visszavonhatatlanul elköteleződött a demokratikus átalakulás mellett. Ismeretes, hogy Vészi József, a liberális Budapesti Napló szerkesztője hozta lapjához

2 Az 1903 júliusában publikált Bilek című cikk volt az 1905 decemberében megjelent Gőg és Magógfia előzménye.