Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Veres András: "Szeretném , ha szeretnének" Az Ady-kultusz jelentése és jelentősége

Veres András:

„SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK":

AZ ADY-KULTUSZ JELENTÉSE ÉS JELENTŐSÉGE*

Talán helyesebb, ha előrebocsátom előadásom legfőbb következtetését. Úgy vélem, pontosabban azokkal értek egyet, akik szerint Ady Endre költészetének recepcióját, illetve e recepció alakulását mindenekelőtt az különbözteti meg más jelentős költői életművek utóéletétől a magyar irodalomtörténetben, hogy a korán létrejött és - bár különböző forrásokból táplálkozó, de döntően politikai indítékú - mesterségesen fenntartott kultusza éltette elsősorban, ameddig éltette. Ebben az esetben a recepciótörténet valójában kultusztörténet, ami nemcsak rendkívül széles és intenzív hatását magyarázza, hanem azt is, hogy miért váltotta fel szinte szükségszerűen a hallgatás vagy épp az érdemtelen lebecsülés. Amiből persze az is következik, illetve következhet, hogy idővel újra tartalmassá válhat Ady recepciója, talán megcsendesedve, esztétikaijelentését visszanyerve, a korábbi befogadását jellemző végletek nélkül.

Elsőként a kultusza kialakulásáról szólnék. Ez korántsem egy csapásra történt. Feltűnése pillanatában Ady csak igen kis kör figyelmét keltette fel. Fülep Lajos, egyike a keveseknek, aki már az Új versek megjelenésének másnapján ujjongva köszöntötte a kötetet, 1969-ben papírra vetett emlékezésében részletesen beszámol arról, hogy kezdetben még a „haladó” szellemiségű elit-társaságában is milyen mérhetetlen ellenszenv fogadta Ady verseit.1 Hatvány Lajosnak, későbbi pártfogójának is időre volt szüksége ahhoz, hogy felismerje a költő igazi jelentőségét: az Új verseket még fenntartásokkal olvasta, a Vér és arany után viszont nem habozott beismerni, hogy tévedett, és hódoló vallomását a Huszadik Században tette közzé. Az 1907 decemberében megjelent Vér és arany győzte meg végképp a kicsi, de elszánt progresszív tábort, hogy megérkezett Ady Endre személyében az új idők új dalosa.

Az Ady magyarsága és modernsége című konferencián 2013. november 21 -én elhangzott előadás javított és bővített változata. Előadásomat összefoglaló célzattal írtam, és messzemenően felhasználtam Kosztolányi Ady-komplexuma című könyvem (Balassi Kiadó, 2012.), valamint más, korábban írt Ady-tanulmányaim megállapításait. Itt csak a legszükségesebb szöveghelyeken jelzem hivatkozásaim forrását.

„Megölték nálunk a magyar dalt, a magyar verset, megfakították a költészetet, elszívták erejét. [...] Ady Endre az új magyar vers megtalálója” - írta Fülep 1906 márciusában (lásd Fülep Lajos: A művészetforradalmától a nagyforradalomig. Cikkek, tanulmányok 2. kötet. Szerk. Tímár Árpád. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1974. 143.). Az 1969-es emlékezés kéziratban maradt fenn, címe: Ady éjszakái és éjszakája. Könyvkiadása: Fülep Lajos: Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok 1920-1970. Szerk. Tímár Árpád. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1976.44-77.