Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Kelevéz Ágnes: Guérin:Babits talányos című, ismeretlen verse

Kelevéz Ágnes • Babits talányos című, ismeretlen verse: Guérin

39

álmokat felidéző és megfejtő, előttünk születő vallomás. A költemény műfaji rokonai halál automobilon, az Aliscum éjhajú lánya vagy a Héphaisztosz című verseknek, melyekben szintén egyes szám első személyben bomlik ki egy-egy élet drámája.12 Sőt bizonyos tekintetben az 1906 folyamán keletkező Theosophikus énekek mindkét darabja is ide sorolható, hiszen ha külön-külön tekintünk az énekekre, akkor szövegüket a keresztény és hindu vallás hívője által előadott, önálló monológoknak is fel lehet fogni; az ikerversek egymásra vetülésük által kapnak filozófiai elvontságot. Ráadásul a Keresztényben megszólaló, groteszk elemekkel felnagyított jámbor vallásosság egészen közeli társa a Guérinben hangot kapó, naivan egyszerű, áhítatos hitnek, melyet Babits az imádság, imádkozni szavak egy strófán belüli háromszori ismétlésével is jelez. Guérin szorgalmasan fohászkodik, miközben gyermeteg módon retteg attól, hogyha abbahagyja, a „jó Isten” (vagy ahogy az autográf javítás előtti szóhasználatban még ironikusabb felhanggal, egybeírva szerepelt a kéziraton: „jóisten”) megharagudhat rá. A történet egyúttal a magasra törekvés vágyával kapcsolatos ősi félelem mitológiai és bibliai toposzára is rájátszik: az istenek haragját kihívhatja az eget ostromló ember önhittsége. Babits Homérosz című, 1909 őszén írt versében szimbolikus kapcsolatba is hozza a modernkori repülés merész eredményeit a görög mitológia Ikarosz-hagyományával: „s Prométheusz fiának szárnya nőtt, / leget hadarva gúnyol agg vitorlát”.

Babits egész életét végigkísérték az ismétlődő, rossz álmok, amelyeknek megértése, magyarázata, valamilyen módon való kezelése és művek által való feldolgozása az életmű búvópatakként visszatérő eleme. Guérin is nyomasztó álmokkal küzd, „féltem az este, álmodtam az éjjel / s szédültem reggel”. A félelmekre ő is keresi a megoldást: „búcsúkra jártam / és elmaradt”, emlékszik, de a legjobb gyógymód láthatólag mégis a felidézés, a bevallás, a kibeszélés. Könnyen adódna Freud-párhuzamok keresése, de kérdés, hogy Babits ekkor ismerte-e már az Álomfejtés című művet és az abban leírtakat az álombéli repülés erotikus szimbolikájáról. Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a téma nemcsak személyesen, hanem tudományosan is foglalkoztatta. Már fiatalon recenziót írt J. R. Jewell Az álmok pszichológiája című könyvéről, melyben a szerző beszámol arról, hogy kérdőíves felmérések alapján bizonyították, hogy a „leggyakoribb” és a „legtöbbeknél ismétlődő” álom a „lidércnyomás és repülés”.13

12 Rába György monográfiájában több helyen is elemzi Babits költészetének kapcsolatát a browingi drámai monológgal. Rába György: Babits Mihály költészete 1903-1920. Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1981. 122-123.; 175-177.; 185-189.; 195-197.; 208-209.; 213.

13 Babits Mihály: The American Journal of Psychology, Magyar Filozófiai Társaság Közleményei XVI 1905.36-39. = Babits Mihály: Esszék, tanulmányok. I.m. 1.17-19.