Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Sipos Lajos: Babits Mihály és az "ellenkultúra" képviselői a Tanácsköztársaságban

Sipos Lajos • Babits Mihály és az ellenkultúra képviselői...

29

Szívünkben most egy vádló hang süvölt:

Mi fontuk a korbácsot mely gyötört, mi öntöttük az ágyút, mely megölt - silány rabszolgák! mért tűrt meg a föld?

Két nép vagyunk ma, muszka és magyar, ki szégyenben élni nem akar és inkább szenved, inkább belehal, de ember lesz és újra fiatal

Magyarok! a kor nagy dologra hi, mi vagyunk az idők postásai, mi küldjük szét a vörös levelet, melynek pecsétjei vérző szivek.

S sokan remegnek, ha a posta jön, de még többnek lesz ez szent öröm, hogy nem volt annyi vér és annyi könny hiába, mert már a nagy óra jön.8

A vers centrumában nincs a részeket integráló, az ontológiai lényegre visszautaló metafora-sor, mint a Fortissiműszn. nincs költészeti, művelődéstörténeti és műfajtörténeti hagyomáy-keverés és retorikai alakzat ismédés, mint a Húsvét elő tűsen. Az első két szakasz gondolkodástörténetileg és metaforikusán elkülönül a következő három strófától. Az első rész hátterében az Antikrisztussal azonosított háború képe van. A felütésben a lírai alany a „mi” közösségében kívül áll a verstörténésen. A második versszak második és harmadik sorában a lírai alany hangsúlyozottan jelenik meg a két mellérendelő mondat élére rakott „mi” névmásban. A szöveg második részében felbukkan a „muszka és magyar” sorsazonosság képzete, ez a negyedik strófában az „idők postásai” metaforába csúszik át, a zárlatban a „posta’-képzet épül látszólag tovább, valójában azonban az „annyi vér és annyi könny” után következő, azzal azonban ok-okozati kapcsolatban nem lévő „nagy óra” eljövetelének ígéretével zárul a vers. A 3-5. szakaszban a lírai alany implicite beszélőként, élet-alakítóként és tanúként egyformán jelen van.

8 A versnek két kéziratos változata van a Babits hagyatékban. Vö. SIPOS Lajos, Babits Mihály és a forradalmak kora, Bp., 1976,60-61.