Új Dunatáj, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2013 / 3-4. szám - 130 ÉVE SZÜLETETT BABITS MIHÁLY - Sipos Lajos: Babits Mihály és az "ellenkultúra" képviselői a Tanácsköztársaságban

30

Új Dunatáj • 2013.3-4. szám

Tóth Árpád és Babits versével kapcsolatban nem lehet elhárítani a gondolatot, miszerint mindkettő szerzője a Nyugat április eleji számára gondolva írta meg a maga köszöntő- és program- versét. Nem csak azért lehet ezt feltételezni, mert mindkét alkotás a múltból a jövőbe tart, tehát lezárása a réginek és kezdete valamilyen újnak, hanem azért, mert mindkét műben az alkotás lírai énje a kinyilvánító szónok pozíciójában jeleníti meg magát. A mű lírai alanya Az új Isten című versben az eljövő Megváltó egyik prófétájaként beszél, az [Antikrisztust kelni láttuk öt] kezdetű alkotásban pedig a szöveg nagy részében Petőfi Nemzeti dalinak dikcióját követve a közösség tagjaként szól. Ugyanakkor egyik sem megformált, ihletett költemény, mint Arany János Széchenyi emlékezete, Babits Petőfi koszorúi, Illyés Gyula Bartók című alkalmi verse. Az ismétlés és az ellentét ugyanis, ami minden művészi szövegben a koherenciát erősíti, Tóth Árpád alkotásában, melyet a Vörös Újság április 11-én „ingatag alapú frázisának minősített,9 Kevésbé kidolgozott formában, a Babits-versben tévesztett és nem innovatív metaforában van jelen.

Kassák Lajos, Tóth Árpád és Babits Mihály nem sokkal március 21-e után más és más okból került szembe az új politikai rendszerrel.

Kassák Lajos, aki élete végéig szocialistának vallotta magát, az első pillanattól bizalmadanul szemlélte az új kurzus politikai vezetőit. Nem értett egyet az általuk szavakba foglalt és gerjesztett szociáldemokrata-kommunista ellentéttel. Nem helyeselte Kun Béla tömegkultúra eszményét, nem fogadta el, hogy általa szerkesztett MA a tanácskormány hivatalos lapja legyen. Az irodalom függetlenségének elvét képviselte.10

Tóth Árpád, a betegségével küszködő költő „teste rabszolgája”, tagja lett ugyan Tanácsköztársaság megalakulása után létrejött néhány írószervezetnek, még az is felmerült, hogy Ady Endréné Boncza Bertával és Hatvány Lajossal együtt megszerkeszti Ady összegyűjtött verseinek kötetét, igazában azonban visszavonult magából az irodalomból is. Legközelebb verset is csak az ellenforradalom idején írt, Öröm illan címmel, hozzávetőlegesen akkor, amikor Babitscsal és Szab Lőrinccel már dolgoztak a Baudleaire-kötet, a Romlás virágai műfordításán.

Babits 1919. március végén és április első felében az 1906-1908-ban elkezdődött, 1918. október 30-án új állomáshoz érkezett társadalmi-politikai-kulturális modernizáció folytatásaként élte meg az időszakot.11 Ugyanúgy járt vidékre tanár’ A Vörös Újság névtelen cikkíróját idézi: BAKÓ Endre, Az új Isten. Egy Tóth Árpid vers értelmezéséhez, i.m., 134.

10 POMOGÁTS Béla, Kassák Lajos a forradalomban, ItK, 1986/5, 525-528.

11 SIPOS Lajos, Babits Mihály és a kulturális-társadalmi-politikai modernizáció kísérlete 1918 februárja és 1919 márciusa között, Tekintet, 2013/6,87-109.