Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Zságot András: A bánokról
Zságot András A bánokról Én nem tudok semmit a bánokról. Ez még nem akkora baj, gondolják mások. Például három éve újították fel a lakásunkat, de a munkások egyike sem emlékezett meg a bánokról, miközben dolgoztak, pedig elég sokáig élvezték vendégszeretetünket, húzták a végtelenségig. Nem tudtak semmit a bánokról, de a munkát jól-rosszul elvégezték, megkapták a bérüket. Minek is bármit tudni a bánokról? Határozottan kényelmetlenül érzem magam, hogy nem tudok semmit a bánokról. Én igen, nekem szükségem van a tudásra. Tegnap este épp vacsoráztam, megállt egy fekete autó a házam előtt, na, ez vajon kié ? Vagy kihez jött? Morfondíroztam. Nos, hozzám jött, mint régen, a történelem messzeségében szoktak jönni, ugyanúgy, megállt a fekete autó, kiszálltak belőle ketten, csöngettek a kaputelefonon.- Ezt és ezt keressük - mondták.- Én vagyok az - válaszoltam.- Akkor kérjük, engedjen be. Bejöttek, majd kisvártatva már a lakásom ajtaján kopogtattak. Újra be kellett mutatkoznom.- Sajnos Önnek fel kell öltöznie és velünk kell jönnie. Most itt vagyok egy levegőtlen zárkában, harapdálom az öklömet, hogy miért nem tudok semmit a bánokról. Mert ezt várják tőlem. Egy százados hallgatott ki, s folyton csak arról kérdezett, mit tudok a bánokról.- Nem tudok semmit - mondtam neki.- Pedig ha hosszan beszél róluk, elengedjük.- Kérdezzenek másról, amiről halvány fogalmam van, meglátják, mesélni fogok. Haza szeretnék menni, de nem tudok semmit a bánokról.- A bánokról mindenki tud egy keveset.- Akkor miért nem kérdezik őket?- Mert valaki azt mondta, Önnél többet nem tud senki a bánokról.- Nálam? - kényszeredetten nevettem.
