Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Szőts Zoltán: K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai
70 Új Dunatáj • 2012.1-2. szám Az egyházszervezés kezdeteiről óvatos megállapításokat tesz a szerző. Az általában Szent István kori alapításúnak tartott, legkésőbb 1055-re datált vármegye tolnavári székhelyén, az ispán mellett működő keresztelőegyház papja, a tolnai főesperes a plébániahálózat megszilárdulásáig bizonyára egyedül irányította az egyháziakat Tolnában. A megye nyugati felére kiterjedő regölyi főesperességnek legkorábban talán all. század közepén, legkésőbb pedig a 12. század második felében léteznie kellett. írott adat mindkét főesperest 1217-ben említi először, a pécsi székeskáptalan tagjaiként. A kevés ismert alesperesi központról csupán annyit állapíthatott meg, hogy ezek a helyek a településhálózat jelentősebb pontjain, pl. kolostorral rendelkező helyeken, vásáros helyeken jöttek létre. A plébániahálózat kialakulásáról kevés a forrás ezért a szerző feltételezi, hogy hasonlóan más egyházmegyéhez Tolnában is bizonyos lehet, hogy a 11-12. században elsősorban királyi, püspöki és egyháztestületi birtokokon alapítottak templomokat, a 12. századtól a világi főurak is bekapcsolódtak a templomépítésbe, a 13. században pedig a kis- és köznemesek vették át a kezdeményezést, amely ugrásszerű növekedéshez vezetett. Tolna megyében mintegy 40 — tehát alig több mint 10 százaléknyi — egyházról feltételezhető a 11-12. századi eredet. A pápai tizedjegyzékekből az 1330-as években már 151 egyházra (69 a regölyi, 82 a tolnai főesperesség területén) van adat. A 14. század eleji templomsűrűség a szerző adatai szerint a középkor végére megkétszereződött. A hódoltság idején a pusztásodás ugyan előrehaladt, de csak néhány templomról látja igazolhatónak, hogy ekkorra hagyták el, vagy tűntek el a föld felszínéről. A fennmaradt források csak a 18. századtól szólnak nagyobb számban az akkor még álló középkori templomok fizikai jellemzőiről, ezekre főleg a terepbejárások és ásatások eredményeiből következtethetett a szerző. Általában a templomok a település központjában, esetleg annak szélén - de mindenképpen kiemelkedő helyen - fekszenek. Közelükben kimutatható más rangos épület - elsősorban nemesi kúria, plébánia vagy kisméretű földvár - jelenléte is. Mivel a középkori megye területén építkezésre alkalmas kőzet alig található a templomok néhány kivétellel téglából épültek, követ főleg az alapozáshoz, a nyílászárókhoz és a boltozatokhoz használtak. A templomépítéshez gyakran használtak fel másodlagosan római építőanyagot, például az alsóhetényi erőd környékén. A török kiűzése után szinte lakadanná vált megyében a 18. század elején meginduló újjáépítés során az elhagyott középkori épületek építőanyagát előszeretettel használták fel világi és az új egyházi épületek építéséhez. Ez a folyamat a vizitációk, valamint főként Egyed Antal, Pesty Frigyes és Wosinsky Mór adatgyűjtései szerint egészen a 19. század végéig tartott. Fatemplomokból mindössze hármat talált oklevelekből.
