Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Szőts Zoltán: K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai
Szőts Zoltán • K. Németh András: A középkori Tolna megye... 71 A tolnai specifikumokat a szentélyzáródással kapcsolatosan így fogalmazta meg: >yA falusi templomok közül 45-nek (a bizonytalanokkal együtt 50-nek) ismert a szentélyzáródása. Közülük félkörívesen záródott nyolc (a bizonytalanokkal együtt 13), patkó alakban kettő, egyenesen kilenc, különbözőpoligonokkalpedig 26 templom szentélve. A poligonális szentélyzáródások túlnyomó része, összesen 23 esetben a nyolcszög három oldalában végződött. Feltűnő a poligonális záródással, köztük is a nyolcszög három oldalával záródó szentélyű templomok viszonylag magas száma, az értékelhető alaprajzú templomok több mint fele rendelkezik ilyen periódussal. Rotundából, illetve patkóíves szentélyzáródású templomból ugyanakkor egyelőre csak egyet-egyet ismerünk.” (240) A megye különleges helyzetét mutatja a toronnyal való ellátottság és a védőszentek összetétele is. A regölyi és tolnai fóesperességben összesen 43 a toronnyal ellátott templomépület. A torony 30 esetben a hajó nyugati feléhez, három esetben a hajó oldala mellé épült. Nyugati toronypárja öt kolostortemplomnak volt, ezeken kívül egy-egy behúzott torony, továbbá három önálló harangtorony adatolható. A 114 ismert templomcím 35 féle védőszent között oszlik meg. Szűz Mária országos vezető szerepe (11,97%) megyénkre is érvényes, annál azonban magasabb aránnyal (18,4%). Tolnában jelentős eltérés a Dunántúlhoz és az országos átlaghoz képest, hogy Szent Margit az előkelő második helyen szerepel. Helyi népszerűségével éppen ellentétes Keresztelő Szent Jánosé, aki megyénkben nem került be az első 10 közé, míg az országban és az országrészben is a kilencedik helyen áll. Feltűnő, hogy viszonylag magas az országosan is ritka védőszentek száma Tolna megyében. A templomok belső díszítésére, berendezésére, felszerelésére csupán néhány, a templomok részére történt adományozást megörökítő oklevélből következtethetett a szerző. A fentiek alapján megállapíthatta, hogy Tolna megyében .5egy átlagos későközépkori templom poligonális szentélyzáródással épült, nyugaton tornya, a szentély északi oldalán pedig sekrestyéje volt. Alapozása kőből készült, felmenő falai pedig téglából, hajója síkmenny ezetes volt, szentélye pedig boltozott. A szentélyben falazott oltára volt. Tengelye kissé észak felé tért el a kelet-nyugati iránytól. Felszerelési tárgyai között legalább egy harangot, és egy véretekkel ellátott szertartáskönyvet találunk. Hajója mérete kb. 100 m3 lehetett. Az épületet árok vette körül, amelyen belül temető volt, de a templom belsejében is temetkezhettek!’ (241) A Tolna megye templomaira vonatkozó gyűjtésének eredményeit összeveti a mai Békés megye templomainak fizikai jellemzőivel. A két régió templomépítészete között több, éles eltérést fedezhetett fel. Míg az értékelhető 16 békési falusi egyház közül egyiknek sincs (!) tornya, addig Tolna megyében a késő középkori templomoknál gyakran megtalálhatók ezek. A 33 ismert Békés megyei szentélyzáródásból
