Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Szőts Zoltán: K. Németh András: A középkori Tolna megye templomai
Szőts Zoltán • K. Németh András: A középkori Tolna megye... 69 hazai egyházi-topográfiai kutatásokra, összefoglalja a templomok eddigi kutatástörténetét, érint néhány módszertani kérdést, végül a terület rövid földrajzát. A 3. fejezet az Adattár 150 oldala, amely betűrendben értékeli az egyházak lelőhelyeit, 15 oldalas színes képmelléklettel egészült ki. „A középkori Tolna megye templomai” című 40 oldalas 4. fejezet az adattárból levont következtetéseket összegezi: az egyházszervezés, az egyházszervezet, a templomok fizikai jellemzői (hely és anyag; térelrendezés, szentélyzáródás, méret, tájolás; járulékos helyiségek; belső építészeti elemek; berendezés, felszerelés; szerzetesség, kápolnák, oltárok; védőszentek; birtokok; a templomok szerepe a falvakban; vallásosság), a templomokkal kapcsolatos temetkezések, az egyházas helyek és a településhálózat, majd az egyházi társadalom kérdéseinek áttekintése. Az eligazodást is segíti a „Középkori településnevek mutatója” 4 oldala, a 30 oldalas irodalom és rövidítésjegyzék, 7 oldalas képjegyzék, imponáló, hogy a főfejezetek 242 oldalához 2368 lábjegyzet kapcsolódik. Szemlézésünk a továbbiakban a kötet és így a középkori Tolna megye specifikumaira reflektál. Először a kutatástörténet eredményeire térünk ki. Tolna megye középkorával korábban kevesen foglalkoztak. A 19-20. század fordulóján Kämmerer Ernő hatalmas anyaggyűjtése után a megye középkorának feldolgozása elmaradt. A megye templomaival először Rómer Flóris foglalkozott, majd néhány templomot a megye első régész-monográfúsa Wosinsky Mór is azonosított. A második világháború végéig tervezett templomkutatás nem volt a megyében, ezt követően a megyei múzeumi szervezet megalakulásával, illetve a műemlékvédelem keretein belül számos templomhelyet és maradványt azonosítottak, vagy kutattak régészek. A templomkutatás fellendülésével, 1990 óta több mint egy tucat templomot vagy ezek részletét tárták fel, a szisztematikus terepbejárások kb. száz egyházat lokalizáltak, légi fotózás segítségével pedig csaknem 20 templomalaprajz is ismertté vált. A feldolgozásban csak a legújabban készült el, vagy kezdődött meg egy-egy résztéma szisztematikus kiértékelése. Odor János Gábor a 10-11. századi temetőket gyűjtötte össze, Szakály Ferenc kiadta a megyei oklevelek regesztáit és összeállította a középkori megye tisztikarát, Miklós Zsuzsa pedig vaskos monográfiában feldolgozta a megye középkori várait. A szerző az egyházakra vonatkozó források áttekintésében azok sokrétűségét hangsúlyozza. A szétszórt, esetleges hazai okleveles anyag mellett legfontosabb kortárs kútfők a vatikáni levéltár pápai tizedjegyzékei voltak. Ezekből a megye kb. 150, a 14. század első feléből származó temploma, míg a pápai kérvénykönyvekből további tolnai egyházi intézmények adatolhatóak. A török iratok közül ki kell emelni az tahrir-deftereket, a reformáció dokumentumai közül a zsinati jegyzőkönyveket, az újkori források közül pedig az egyházlátogatási jegyzőkönyveket, amelyek gyakran olyan falvak egyházait említik, amelyekről korábbi adat nem maradt ránk.
