Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Zelena András: József Attilai költeményeinek értelmezése Danto művészetdefiníciója és imitációelvűsége tükrében
48 Új Dunatáj »2012.1-2. szám S bár a Nyugat első nemzedékének problémaköre nem foglalkoztatja, Juhász vitathatatlan hatást gyakorol költői fejlődésére. A fiatal József Attila mindennek ellenére korán az izmusok felé fordul, költészetében azok meghatározóvá válnak. E ponton térek vissza Danto másik értelmezéséhez, miszerint a művészet végét a filozófiai kisemmizés jelenti. Eszerint a művészet saját öntudatába ment át, azaz önmagára reflektál, és egyre inkább ez a reflexió az, ami mozgatja. A művészet manapság egyenlő saját maga filozófiájával. Danto szerint - és itt elsősorban nem a költészetre gondol - magáról a művészetről, a tárgyról való beszéd ellehetetleníti a művészetet, de nem abban az értelemben, hogy megszűnnének a műalkotások, hanem egy metanyelv jelenik meg, s ezzel párhuzamosan többféle művészetfelfogás is felszínre tör. így a művészeknek nincs egy mércéjük, amelyek szerint művészek és a műalkotásoknak sem kell egy elvnek megfelelni. A Juhász Gyula-i önazonosság és énkeresés vágya (a Danto-i filozófiai kisemmizés értelmében) ez esetben a művészet saját öntudatába való visszatérése, a költő önmagára reflektálása, s egyre inkább maga az a reflexió az, ami a költészetet mozgatja. József Attila költészete - a Danto-i filozófiai kisemmizés értelmében - egyenlő saját maga filozófiájával, ahol nincs imitáció, hanem „a műalkotás egy tartalmat prezentál, s teszi ezt úgy, hogy közben ezzel mond valamit”26. 26 Danto, Arthur C.: A közhely színeváltozása. Enciklopédia Kiadó, Budapest, 1996. A szerző a Szegedi Tudományegyetem doktori iskolájának doktorandusza (a szerk.).
