Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Tórizs Eszter: Vágó Márta és Harmos Ilona: Az emlékezés lehetőségei és stratégiái József Attila és Kosztolányi Dezső alakja körül
Tórizs Eszter VÁGÓ MÁRTA ÉS HARMOS ILONA Az emlékezés lehetőségei és stratégiái József Attila és Kosztolányi Dezső alakja körül Vágó Mártában és Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilonában azon túl, hogy József Attilához, illetve Kosztolányi Dezsőhöz kötődtek életük bizonyos szakaszában, még legalább egy közös vonás található: írásban, könyvben emlékeznek a költőkre. Tanulmányban a visszaemlékezéseket szeretném olyan szempontrendszerben vizsgálni, mely a két mű szerveződési eljárásait, poétikai stratégiáit helyezi előtérbe; néhány nézőponttal gazdagítva a visszaemlékezés, a memoár, az életrajz mint műfaj megvalósításának szempontrendszerét. A könyveket elsősorban versek, regények keletkezési háttere, motivációja vagy variánsainak magyarázata miatt, esetleg egy érdekesebb elemzési elgondolás miatt szokás segítségül hívni. így Kosztolányi, vagy József Attila alakja felől közelítenek az írásokhoz, ami egyrészről természetesen érthető, ha a memoár, vagy az életrajz alapvető célja, a költő alakjának megörökítése áll előtérben, másrészről, ezzel együtt háttérbe szorul a művek egy rétege. Kosztolányi Dezsőné először 1938-ban jelentette meg férjének életrajzát. A cím alatti műfaji megjelölés regényes életrajzként határozza meg a könyvet, tehát az élettörténet végigvezetődik a születéstől a halálig. Kosztolányiné, mint az íróhoz legközelebb álló, egyfajta közvetítőként, mediátorként meghatározható szerepben veti papírra férje történetét. Az élettörténet kronologikusan, egyenes vonal mentén haladva vezetődik végig, elvétve találhatók előreutaló megjegyzések, melyek árulkodnak az értelmező utólagos pozíciójáról. Mert Kosztolányiné, ha csak finom árnyalatokban is, de értelmez, szelektál, egyes helyeken talán szépít. Legfeltűnőbben a szakaszolásban, és a fejezetcímekben válik explicitté a pozíció. A „regényes” jelző inkább a szöveg első részére érthető, mely Kosztolányi életének megismerkedésük előtti periódusát dolgozza fel. Ebben elsősorban a családi legendárium, illetve Kosztolányi visszaemlékező írásai lehettek segítségére, melyeket rendre bele is illeszt a szövegbe. Ennek ellenére az a közvetlen elevenség, mely a másik, már megismerkedésük utáni rész mozgatója, hiányzik. Tulajdonképpen a találkozás választóvonala mentén a hangnem mellett a műfaj is változik, inkább memoárhoz közelítő. Mindkét részben egyaránt fontos szerepet töltenek viszont be az idézetek Kosztolányi írásaiból, leve
