Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Gintli Tibor: Szövegközelben (Egy ciklus - egy könyv)
36 Új Dunatáj »2012.1-2. szám mindazt értjük, ami hiánytalanul megfogalmazható prózában is. Mindazt ami - történet, anekdota, erkölcsi tanulság, sőt filozófia - magában véve is létezik, az ének szükségképpeni közreműködése nélkül.” (94) Az utóbbi idézetben szereplő közbevetés szinte csak olyan elemeket sorol fel, amelyek az Eszmélet szövegében is előfordulnak. Az a versszerkezet, amely „gránitba metszett gondolatokból” épül, illetve más értelmezők - mint pl. Veres András - szerint logikai szerkesztést mutat,6 aligha feleltethető meg a poésie pure poétikai gyakorlatának. Ezt a távolságot Valéry elvei és az Eszmélet, illetve a Medáliák ciklus és a későbbi remekmű között Tverdota György is érzékeli, s a tiszta költészet baudelaire-i koncepciójára történő váltással magyarázza. A problémát abban látom, hogy csupán ez utóbbi tiszta költészet koncepció és József Attila értekező prózájának ihlet kategóriája között sikerül kapcsolatot kimutatni. A két elméleti szöveg közötti megfelelés azonban önmagában keveset mond az Eszmélet poétikájáról. Megítélésem szerint a Medáliák és az Eszmélet beszédmódja közötti különbség egyik alapvető oka éppen az, hogy a tiszta költészet elvét követő ciklus ténylegesen megvalósítja a racionális alkotóelemek háttérbe szorításának programját, ami a jelentés gondolatmenetszerű kibomlását eleve lehetetlenné teszi. Ezzel szemben az Eszmélet nyelvét többek között erős intellektuális hajlandóság is jellemzi, ezért válik (alkalomszerűen) szorosabbá a szakaszok közötti kapcsolat. Megítélésem szerint nem áll meg az Eszmélet makro-szerkezetéről adott azon jellemzés sem, mely szerint minden egyes vers önálló, egyenrangú, az eszmélkedésnek valamely sajátos változatát képviselő szövegegység. Tverdota György is fölveti az V. szakasz kapcsán: „hogyan kerülhetett a gondolatilag roppant tömény, magasfeszültséggel terhes, mikrokoszmosz-teremtés igényével megalkotott darabok közé egy ilyen viszonylag egyszerű emlékező strófa?” (165) O a megoldást az eszméletes emlék bergsoni kategóriájában látja, levezetésében azonban kevés szövegbeli utalásra tud hivatkozni, az én olvasói tapasztalatom ezért a József Attila-i szöveg és a bergsoni kategóriarendszer között továbbra is rést, távolságot érzékel. (Megjegyzem, hogy a bergsoni hivatkozások egy részénél, így a IV. strófa esetében is úgy éreztem, hogy az értelmezés nem tesz kellőképpen különbséget a filozófiai inspiráció jelensége és a tézis versbe foglalása között. A bergsoni ihletésű gondolatok jelenléte nem ad alapot a versszöveg Bergson-parafrázisként történő olvasására. A mondott példa esetében az utolsó sor /„ami van, széthull darabokra”/ ki is lóg a bergsoni vonatkoztatási rendszerből. Az irodalmi szöveg visszavezetése a filozófiai 6 Veres,/.?«., 125.
