Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)
2012 / 1-2. szám - Gintli Tibor: Szövegközelben (Egy ciklus - egy könyv)
Gintli Tibor • Szövegközelben 35 tása a Tverdota György által használt kategória-rendszernek egy másik csoportjába a ciklus és az egységes vers közötti átmeneti formák közé sorolható. A monográfia egyik legalaposabban jellemzett példája a kompozíciónak erre a típusára Villon két Testamentuma., melyeknek hagyatkozó részei mellérendelő jellegűek. „Számos példát lehet azonban arra hozni, hogy két-három (ritkábban ennél több) szakasz között szorosabb kapcsolat teremtődik. Ennek az az oka, hogy ugyanannak a témának különböző, egymással folyamatos, egymásra épülő mozzanatait a költő több szakaszban fejti ki. Az egyes strófák nem variációk, hanem egy-egy téma részletének foglalatai.” (77.) Úgy vélem, az itt leírt struktúra az Eszmélet kompozíciójára is érvényes. Vannak olyan egységek, melyeknek egymásra épülő jellegét a magam részéről nem vonnám kétségbe. A versszakok lineáris összefüggésének kategorikus elutasításával tehát nem tudok azonosulni, s bár úgy vélem, hogy Tverdota György jogosan vonja kétségbe az egységes vers koncepcióját, azt gyanítom, az a polemikus szituáció, melyben álláspontját megfogalmazta, némi sarkításra ösztönözte. Ilyen a vita természete: polarizálja a véleményeket. Ha a szigorú értelemben vett ciklus-koncepcióval szembeni óvatos fenntartásaimat sorra veszem, elsőként a versforma eszembe jut, melynek Villonhoz kapcsolódó eredetét a monográfia részletesen tárgyalja. A villoni Testamentumok, mint ciklus és egységes vers közötti átmeneti formák, valamint a nyolcsorosok ballade-formát evokáló szerkezete közötti összefüggést akár olyan utalásként is értékelhetjük, amely az Eszmélet kompozícióját e villoni szövegstruktúrák kontextusához kapcsolja. Megfontolandó lehetőség, hogy annak a kérdésnek a megválaszolása, milyen szövegstruktúra minősül ciklusnak, nem válaszolható meg az idődén érvényesség igényével. Azaz a kérdés úgy is feltehető, hogy egy adott költői hagyomány, illetve egy adott életmű kontextusában - a hagyomány, illetve az életmű többi eleméhez mérve — mely szövegszerkezet mutatkozik ciklusnak. Tverdota György az Eszméletben a Medáliák írásmódjának visszatérését véli felfedezni. Ez az analógia bennem kételyeket ébreszt, mivel az egyes szakaszok helyzetét a korai ciklus esetében lényegesen függetlenebbnek látom egymástól, amit a címben szereplő többes szám is alátámaszt. A lírai beszédmód jellege ugyancsak erősen eltér egymástól: míg a ciklus esetében a poesie pure poétikájának érvényesülését meggyőző megállapításnak tartom, ennek kiterjesztése az Eszmélet lírai beszédmódjára kétségeket ébreszt bennem. A monográfia legtöbbet Paul Valéry írásaiból idéz a tiszta költészet koncepcióinak bemutatásakor. Ezekben az eszmefuttatásokban rendre visszatér az a követelmény, melynek értelmében a költészetnek el kell távolodnia filozófiától: „A filozófia, sőt az erkölcstan is mindinkább menekült a kész müvekből.” (93) Vagy: „Prózai elemeken
