Új Dunatáj, 2012 (17. évfolyam, 1-2. szám)

2012 / 1-2. szám - Tverdota György: A József Attila - életrajz időszerűsége

Tverdota György • A József Attila-életrajz időszerűsége 27 ügyvéd feleségévé avanzsált Jolánt nevezzék ki az árván maradt fiatalabb testvérek gyámanyjává, az ügyvédet, Makai Ödönt pedig a gyámapjukká. így esett meg az a csoda, a valódi felemelkedés útja, amelyről Móricz ezt mondta: „Ha csak át nem ül­tette őket a sors a magasabban fekvő ágyakba, ahonnan kinőve a magasabban fekvő rétegek értékévé váltak.” A sors először Jolánt fektette magasabban fekvő ágyakba, majd ilyen ágy birtokosaként sezlont biztosított kisöccsének is, aki ezáltal válhatott a magasabban fekvő rétegek értékévé. József Attila társadalmi beilleszkedésének folyamata az anya halálával, Etának és Attilának a Ferenc-térről a Lovag utcai polgári lakásba költözésével félbeszakadt. Ez a szocializáció mintegy érvényét vesztette, és a társadalmi beilleszkedés folyamata serdülőkorban újra kezdődött. Egy másik társadalmi közegbe kellett a két testvér­nek belesimulnia: a polgárság világában kellett helytállniuk, nem minden konflik­tus, kínlódás nélkül, és eleinte meglehetősen ingatag helyzetben. A serdülő Attilá­nak meg kellett tanulnia illedelmesen köszönni, egyenesen járni, késsel-villával enni, s kímélni az abroszt. A gyerekkori ferencvárosi önkéntes illemtani edzések most komoly, téttel bíró dresszúrává alakultak át. József Jolán József Attila élete című könyvében érzékletesen írja le Lovag utcai életük kezdeti nehézségeit: „Először készültünk vendégül látni férjem barátait va­csora utáni feketére. Vacsora alatt M. közölte kívánságát: Attila ne mutatkozzék a vendégek előtt, maradjon a szobájában. Etus pedig kössön fehér kötényt, tegyen bóbitát a fejére s engedje be a vendégeket: ő lesz a szobalány. Összenéztünk Attilá­val, Etussal.- Hogy képzeli azt, hogy a testvéremet úgy fogom szerepeltetni, mint a ház cse­lédjét ? - kérdeztem magamból kikelve.- Nem kell senkinek sem tudni, hogy a testvéred - felelte. - Szükség van valaki­re, aki felszolgál. Egyáltalán nem tudom belátni, miért esne ez nehezére Etusnak? A munka nem szégyen. Óh, mi nagyon jól tudtuk, hogy a munka nem szégyen. De ezt a tervet szégyen­­teljesnek találtuk. Szó szót követett, összevesztünk. Berobogtam a gyerekekkel az udvari szobába.- Szedjétek össze a holmitokat! Csomagolunk és elmegyünk! Etus szaladt és hozta a ruháskosarat a kamrából. Belehajigáltuk a szekrényből a ruhákat. Körülnéztem, mit vigyünk még magunkkal. És gondolkoztam, hová vi­gyük? Attila nézte, mint dühöm keserves sírásba olvad. Kezemet tördelve fordul­tam hozzá:- Mondd, Attila, hát hová menjünk?

Next

/
Thumbnails
Contents